ferdinánd csiga

 Én imádok sütni. Otthon általában heti kétszer kerül valamilyen édesség az asztalra. Nem mondom, hogy tudnám ezt hivatásként is űzni (pl. a kézügyességem elég gyatra), de kettőnknek, vagy a szűk családnak, barátoknak nagyon szívesen és lelkesen sütök. Viszont, mivel nem űzöm olyan régóta ezt a hobbit, szinte mindig mást szoktam készíteni, próbálgatni. Így történt, hogy amíg csütörtökön a szabadnapunkat töltöttük együtt, eszembe jutott, hogy másnap megpróbálnék valamilyen csigát sütni (kakaósat, fahéjasat, de láttam elképesztően ínycsiklandó elképzeléseket is a Street Kitchen oldalán...). Kérdeztem Gábort, hogy ő milyet enne, mire gondolkodás nélkül rávágta, hogy ferdinánd csigát szeretne. Én még soha nem hallottam erről a süteményről, de rövid keresgélés után rátaláltam ennek az eredetileg karcagi süteménynek a receptjére (ő nemcsak azt tudta, hogy karcagi, hanem hogy eredetileg kun sütemény -úgy meg tud lepni sokszor, hogy milyen kis művelt). 

Lényeg a lényeg, a sütemény végül (péntek este helyett) szombat délre készült el, úgyhogy ebédre ettük. Íme a hozzávalók és az elkészítés:

A tésztához:

• 2 dkg élesztő
• 2 dl tej
• 2 ek cukor
• csipet só
• 40 dkg liszt
• 3 tojássárgája
• 8 dkg vaj

A töltelékhez:

• 10 dkg vaj
• 14 dkg vaníliás cukor (vagy cukor)
• 1 tk fahéj
• 15 dkg darált dió

A locsoláshoz:

• 2 dl hajtejszín
• 1-2 ek kristálycukor

+ vaj a tepsi kikenéséhez, illetve fahéj és dió a tepsi megszórásához

+ vaj és dió a félkész csigák tetejére is

Elkészítés:

1. Az élesztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben. Amíg felfut, egy másik tálba tesszük a lisztet, sót, vajat (nem árt, ha olvasztott vagy puha) és a tojások sárgáját. Hozzáadjuk a felfutott élesztőt és jól összegyúrjuk az alapanyagokat. (Lehet géppel is dolgozni, nekem most nem volt se kedvem, se helyem elővenni a kelesztőgépet). Legalább 10-15 percig gyúrjuk a tésztát, hogy alaposan összeálljon és kimenjen belőle a levegő. Szükség szerint picit lisztezzük, ha a tál aljára ragadna. Mikor alaposan összeállt a tészta, egy enyhén kilisztezett tálba tesszük, lefedjük és szobahőmérsékleten állni hagyjuk kb. egy órát. 
2. Közben elkészíthetjük a tölteléket. A vajat habosra keverjük a cukorral (nekem most volt otthon nagyobb kiszerelésű vaníliás cukrom, így az egészet azzal készítettem, de lehet sima cukorral is, vagy a cukrot kiegészíteni egy zacskó vaníliás cukorral, ahogy tetszik). Hozzáadjuk a fahéjat és a darált diót. 
3. Amikor szépen megkelt a tészta, lisztezett felületen kisujjnyi vastagságúra nyújtjuk, megtöltjük a diós-fahéjas töltelékkel (nekem kicsit masszív lett a töltelék, és a végekre nem is oszlattam el szépen, így azok a csigák kicsit üresek maradtak, ahova viszont bőven jutott töltelék, ott isteni lett). Óvatosan feltekerjük, majd 2-3 cm-es darabokat vágunk belőle. Egy tepsit kivajazunk, megszórjuk egy kis fahéjjal és darált dióval (mindenképp érdemes, mert így a csiga alja is ropogós és lágy lesz). Ezután a kis tekercseket, egymáshoz nem túl szorosan a tepsibe rakosgatjuk és meglocsoljuk pici olvasztott vajjal, majd megszórjuk még egy kis darált dióval. Konyharuhával lefedve még kelni hagyjuk fél óráig szobahőmérsékleten. 
4. Előmelegített sütőben 20 percig sütjük 180 fokon. Közben a habtejszínt kikeverjük 1-2 ek cukorral. 20 perc után kivesszük a sütőből és meglocsoljuk a cukros tejszínnel, majd visszahelyezzük a sütőbe és további 20 percig sütjük. Amikor elkészült, kivesszük a sütőből és hagyjuk kihűlni (ha van türelmünk :)).

Sütés előtt

Sütés után (nekem egy tepsibe nem is fért be az összes és közben eszembe jutott, hogy Gábor imádja a mazsolát, úgyhogy a kisebb adagot még sütés előtt meghintettem mazsival, viszont a fél tepsis kivitel kicsit kiszáradt, úgyhogy a tepsit/formát kitöltve érdemes sütni, hogy jó szaftos legyen)