autópiac

 Arra számítottunk mindketten, hogy vasárnap ragyogó idő lesz, hiszen szombaton még ezt mondta a rádió: vasárnap lesz a hét legmelegebb napja. Alig vártam, de aztán persze hűvös lett, a nap egész nap el volt bújva és az eső is szemerkélt néha. Én viszont már fél 9-kor kiugrottam az ágyból, felporszívóztam, felmostam, elmosogattam, bekapcsoltam a mosógépet, aztán a második kávé közben kifésültem a cicákat meg Marcipánt. Gábor meg is jegyezte, hogy mégis mit csinálok én az egyetlen szabadnapom kora reggelén? Magam sem értettem, de nem esett nehezemre, néha elkezdek pörögni, mint a mérgezett egér és mindent megcsinálok. Egy óra múlva már ragyogóan láthatóan tisztábban festett a lakás. (Lehet kereskedni fogok a szőrrel, mert amit összetakarítottam belőle és aztán amit még ki is fésültem a három kis szörnyetegből...egy párnának való kijött volna belőle.) Kivittük utána a kutyát a ligetbe egy órára, majd mivel ilyen csúnya idő lett, nem volt kedvünk kirándulni, viszont a lakásban maradni sem, így elmentünk autókat nézegetni az autópiacra.

Érdekes volt nagyon, jól megnéztük mindent, azt is, amelyiket esélyünk se lenne elhozni. Nekem valót nem találtunk, mondjuk nem is ilyen tervekkel indultunk (én legalábbis nem, de Gábor azért hozott pénzt foglalóra). Viszont jó volt látni egy csomó autót élőben, amikről eddig csak netes hirdetéseket láttam, le is tudtuk a végén szűkíteni a kört, hogy melyik az, ami mégsem tetszik és melyik az, ami viszont nagyon. Gábor folyton autós műsorokat néz amúgy is, én is szoktam ezeket nézni vele és már egész tájékozott vagyok ezen a téren. Tegnap délután is, miután hazaértünk, megnéztünk pár tesztvideót azokról, amik benne maradtak a körben (Toyota Corolla, Fiat Bravo, Honda Civic). Nagyon érdekesek voltak, Gábor meg is jegyezte, hogy nem is hiszi el, hogy ilyen barátnője van, aki vele nézi ezeket a műsorokat és akit az autópiac is így érdekel és nem unja magát halálra. (Az mondjuk hozzátartozik a sztorihoz, hogy nekem gyerekkoromban is kisautóim voltak, nem pedig babáim. Karácsonyra parkolóházat kaptam, meg szőnyeg méretű autópályát és matchboxokat. Szóval én szeretem az autós dolgokat, témákat.) Na de a lényeg, hogy most már egyre közelebb kerül az autóvásárlós-projekt és minél többet beszélünk arról, hogy vezetni fogok, már annál kevésbé félek tőle. Gábor is mindig biztat, meg nyugtatgat, hogy sokat fogunk együtt gyakorolni, megtanít párhuzamosan parkolni is (azt nem tudok, a vizsgán szerencsére nem azt húztam és még soha nem kellett). Amúgy a vizsgám is elsőre megvolt, ráadásul álomkönnyen ment, a vizsgabiztos a vizsga végén gratulált és csak annyit mondott, hogy nézzem többet a visszapillantókat. És amikor párszor vezettem azóta (pl. a Mester utcából az Eötvös utcába, párszor Csepelen, meg az USA-ban), azok se voltak rossz élmények, mondjuk a kormány még nedves maradt a kezem után mindannyiszor. Szóval már nem tűnik olyan félelmetesnek, mint pár hete, amikor komolyan szóba került, hogy kell nekem egy autó. Sőt, már várom is, hogy meglegyen és menjünk gyakorolni. Egyébként van egy ígéretesnek hangzó hirdetés egy Fiatról. Az autó Noszvajon van, gondolkodunk azon, hogy pénteken lemegyünk megnézni és akkor ott is maradunk, ismerősöknél alszunk Egerszalókon - jó lenne, de előbb Gábor felhívja majd az embert.