Nagyon sok gazdi jön be hozzám kérdésekkel vagy csak azért, mert tanácsot szeretne. Az egyértelmű helyzetekben tudok is segíteni és adni valamilyen terméket a felmerülő problémára, de nagyon sokszor jönnek olyan kérésekkel, ami már bőven az állatorvos hatásköre. Van mindig néhány gazdi, aki így is megköszöni és elmegy az állatorvoshoz. De van, aki kb. felháborodik, hogy ugyan miért nem adok egy akármilyen szemcseppet és miért vagyok ilyen lehúzós, hogy elküldöm az állatorvoshoz? Az ilyen embert mindenki le akarja húzni, én is biztos meg vagyok egyezve az állatorvossal, hogy átküldöm oda a gazdikat, hogy jó sokat fizessenek...
És amúgy olyanok is vannak, hogy lehozzák nekem az állatot. Volt már nálam a hátán kopasz tengerimalac (épp a hét elején). Mondta, hogy valamilyen krémet adjak. Mondtam, hogy nem tudok, mert nem tudom mi baja van. Szívesen adok C-vitamint (a tengerimalacnak külön kell adni, nem tudja az élelmiszerből kinyerni magának), illetve külső élősködők elleni szert. Egyik se kellett, hülyeségeket beszélek én, hogy C-vitamin (aminek hiánya pont a szőrhullás), ez biztos gomba, adjak gomba ellen krémet. De mondom nem adok, nincs, de ha lenne se adnám oda, mert nincs diagnózis. De adjak. De nincs. Akkor ő most ezért hozta le hozzám szegény malacot?
A másik a teknőseit hozta le, akiknek már úgy be volt gyulladva a szemük, hogy ki se tudták nyitni. Nekik tudtam adni szemkenőcsöt, amihez nem kell recept és hüllőknek is adható. Kérdezi a gazdi, hogy ezt hogy kell adni? A szemhéjra kenheti e? Mondom, hogy nem, úgy nem fog hatni. Akkor? Mondom, hogy a kenőcsnek be kell jutni a kötőhártya zsákba. Úristen, akkor nyissam ki a teknős szemét én, mert ő nem tudja. Közlöm, hogy nem fogom kinyitni a teknős szemeit, ez nem az én dolgom és nem is értek hozzá. Akkor minek vagyok itt? Végül felvilágosítottam, hogy gyógyszert eladni vagyok itt és nem beadni. És hogy létezik egzotikus kisállat rendelés, megadtam a címet és a telefonszámot, a gazdi végül hálásan elrobogott. De úgy sajnáltam szegény teknősöket, elég rosszul néztek ki, és vajon meddig várt a gazdi, míg lejött hozzám kenőcsért?
Volt olyan gazdi, aki a frissen műtött hatalmas macskájával állított be hozzám (hordozóban). A cicának műtét utáni ruhát jött venni, sikerült is kiválasztani a méretet. És aztán: adjam rá. Mondom neki, hogy ki ne vegye a hordozóból. Egy, itt van a pult alatt a kutyám, a macska lehet szívrohamot kap, ha meglátja. Kettő, nem tudom a boltot bezárni (pláza, a boltnak nincs ajtaja, nyitott), ha a macska elszabadul, akkor lehet rohanni utána, plusz a macska meg is sebesítheti magát. Három, nem ismerem, megharaphat, megkarmolhat. Ezeknek a gazi mind ellent mondott, de szépen kértem, hogy ne vegye ki. Szerencsére a másik szárnyban van egy állatorvosi rendelő, mondtam, hogy menjen át oda és kérjen segítséget, biztos segítenek neki. Végül ő is hálásan távozott, de őt se értettem, hogy ezt hogy gondolta.
Ami még szinte mindennapi, hogy vesznek műtét utáni ruhákat, de eljönnek még a műtét előtt megvenni, hogy a kutyus fel is tudja próbálni. És szinte kivétel nélkül mondják, hogy tessék itt a kutya. Én pedig minden alkalommal visszautasítom ezt a kedves felkérést. Nem az én kutyám, nem ismerem, nem szeretném én öltöztetni. A gyerekruhaosztályon se az eladó próbálja fel a gyerekre a ruhát, nem?
És sokan tényleg azt hiszik, hogy nekem ez a dolgom a patikában, hogy beadjam a gyógyszereket az állataiknak, meg öltöztessem, kezeljem őket, diagnosztizáljak betegségeket látatlanban (de akkor sem, ha ott van az állat), és kiadjak mindenféle antibiotikumot és bármilyen szemcseppet és fülcseppet, csak adjak valamit... Mert az orvosig elmenni már megterhelő és mert azért fizetni kell.
Amíg nem dolgoztam ebben a szakmában, nekem már valahogy akkor is egyértelmű volt, hogy ha baj van, nem sétálok le tanácsért a patikába meg gyógyítgatom a kutyámat az interneten olvasottak alapján. Hanem elviszem a rendelőbe, mert egyedül ott kap az állat szakszerű ellátást.
Amikor még rendelőben dolgoztam, akkor a kedvenc mondatom az volt az ilyen észkombájn gazdiktól, amikor beállítottak a full vadmacskájukkal vagy a harapós kutyájukkal, hogy de hiszen nekünk ez a dolguk, hogy összeharaptassuk/karmoltassuk magukat. És imádtam, mikor az orvos (bármelyik, mindegyik) megmondta nekik, hogy nem. Se neki, se az asszisztensnek nem az a dolga, hogy a vad és harapós állatokat mindenáron lefogja a vizsgálathoz. Ha egy állat annyira vad volt, hogy lehetetlenség volt lefogni, sajnos visszaadtuk, hogy nem lehet megvizsgálni. Úgyhogy óriási tévedések vannak egyes gazdik fejében.
Persze a lehetőségeimhez mérten ott segítek, ahol tudok. Szoktam segíteni a ruhát is feladni, ha látom, hogy megy a bénázás, meg tényleg, csupa szívvel adok tanácsokat és akár házi gyógymódokat is, ha tudok, de amikor valaki kikéri magának, hogy nem távgyógyítom meg a hörcsögét, azt sose fogom megérteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése