itt a nyár!

 Tegnap úgy volt, hogy a leányfalui strandra megyünk. Már napokkal ezelőtt erre voltam rákészülve, csodás idő volt a hétvégén is, nekem meg fájt a szívem, hogy a boltba vagyok bezárva egész nap, mások napoznak, én meg csak fakulok a négy fal között. Alig vártam a hétfőt, hogy sütessem a hasam és medencében úszkáljak. Erre hétfőn, napokkal korábban megjött a menzeszem (az előtte lévő napokban érzett világvége hangulat és a tükörben megpillantott bálna, meg a szombat esti random sírás-a-semmin okai: pipa). Szóval akkor az újratervezésen törtük a fejünket a reggeli kávézás közben. Gábor kalandparkba akart menni vagy kirándulni, de én most nem vágytam se adrenalin löketekre, se nagyobb sétákra a plusz 30 fokban. Végül Dunakeszire mentünk, a szabad strandra. Szeretjük ezt a helyet, tiszta, csendes, ingyesen, nincs messsze, ide a kutyát is magunkkal szoktunk vinni. Jól kinapoztuk magunkat, vittük jéghideg meggyes sört és gyümölcsöt, Marcipán is élvezte, hogy egy dunányi víz áll rendelkezésére inni és kellemesen el is dagonyázott a folyóban. Pár óra múlva megkívántuk a fagyit. Gábor már egy éve mondogatja nekem, hogy Ecseren van egy nagyon jó fagyizó, egyszer elvisz oda (aztán végül mindig akkor megy az öccsével, amikor én dolgozom...). Ott állítólag híresen finom a pisztácia fagyi. Bele is éltem magam rendesen a pisztáciába, de előtte hazaugrottunk Gábor szüleihez. Ők is úgy döntöttek, hogy jönnek velünk fagyizni, így átautózunk Ecserre. A fagyizóban minden volt, csak pisztácia nem. De amúgy végül bármit válaszottunk, mind nagyon finom, igazi főzött, krémes ízű fagyi volt, úgyhogy jó szívvel ajánlom őket (Szilva Fagyizó, Ecser). Utána kicsit tébláloboltunk még a kertben, segítettem Gábornak bepakolni a kocsiba egy csomó szerszámot, létrát, egyebet. Aztán felkerekedtünk sétálni, a patak mentén indultunk el. Ez a rész is nagyon szép, nyugodt, csendes, ellenben a madarak felváltva verik fel a kis erdőt, nagyon jó ott sétálni. Ez is csak 5 perc sétára van a háztól és remek kis hely kikapcsolni, chillezni, kocogni. Jó nagyot mentünk végül, a végén Marcipán már csak kullogott mögöttünk és mindenáron le akart menni a patakhoz inni (egy szépséghibája van ennek a tájnak: a patakmeder betonnal van kialakítva, csúnya, a kutya nem is tudna inni belőle, ahhoz túl mélyen van a víz, maximum beleesne). 

Estére kitaláltunk, hogy átnézünk nővéremékhez. Még először úgy volt, hogy autóval megyünk és csak felugrunk egy órára. Aztán mondtam Gábornak, hogy nem tesszük inkább le az autót és sétálunk át? Akkor ő is tudna inni 1-2 sört... Hát, ilyen ötlettel nem állok elő többé! A vége az volt, hogy ott voltunk majdnem 5 órán keresztül, a fiúk nagyon berúgtak, megittunk majdnem másfél üveg gin-t. Gábort nekem kellett hazarángatnom valahogy, mert a végére persze elfáradt, teljesen koordinálatlan lett, harsogott, jobbra-balra dőlt. Még jó, hogy én valamiért nem ittam annyit, az elején kicsit spicces voltam, de aztán hamar kiment belőlem. Nehezítésképpen Gábor minden sarkon megállt és szerelmet vallott nekem, és ha tovább akartam vonszolni, akkor minden egyes lépésnél el kellett magyaráznom, hogy éfjél van, részeg, nem áll a lábán és mindjárt kelnie kell és dolgozni menni. 5 óra múlva én keltettem fel, hogy mennie kell, nem akart nekem hinni, nem sokat józanodott ezidő alatt. Aztán nagy nehezen elment szegény (de még reggel is folytatta ezeket a szerelmi vallomásokat), én visszafeküdtem az ágyba, egy pillanat alatt visszaaludtam és 9 előtt fel sem ébredtem (és akkor is csak azért, mert egy keserves, az éhhalál szélén tengődő macska nyávogása vert fel, közvetlenül az arcomba). 

És ma valahogy olyan nyugalmat érzek, mint utoljára tök régen és volt/van is kedvem egy csomó mindenhez. Először is gyorsan összakaptam a lakást, főztem egy jó erős kávét, vettem egy váltózuhanyt, csinin felöltöztem (ma jó rám az új sortom), megsétáltattam Marcipánt, elmentem a boltba. Négyféle kajához vásároltam be, nem tudtam dönteni, hogy mit kívánunk, meg legalább akkor már a héten nem kell boltba menni. Mákos tészta, zöldbableves, édesburgonya burger és rántott camembert hozzávalói kerültek a kosaramba. Gábor a mákos tésztát szavazta meg mára, így az volt az ebéd. Néztem sorozatokat a kanapéról és most a rossz, bújkáló érzésem sincs, hogy csomó dolgot kéne csinálnom, én meg itt lustálkodom. Ma valahogy nem aggódok semmiért, tudom, hogy mindennel időben kész leszek, a költözéshez is be lesz pakolva, don't panic. Hivatalos ügyekkel is próbáltam harcolni a neten, de első körben vesztettem (lekésett diktálási időszak, a forgalmi engedélyem másolata kellene - ami nincs itt, csekkbeváltás az országban - nem lehetséges (de máshol sem...), Zsigmondy kártya igénylés -na ez csak személyesen, oké). Úgyhogy huss, netes teendők, hagyjatok mára békén!

Marcipán a Dunában

a víz nagyon hideg volt amúgy