gokart

 Elmentünk ma gokartozni az egyik közeli pályára. Én különösebben nem lelkesedtem az ötletért, mármint ellenvetésem se volt, de annyira nem is villanyozott fel. Gábor találta ki, mert szerinte ez is a vezetési gyakorlás egyik része, hogy perceken keresztül veszem be egymás után az éles kanyarokat, nagy sebességénél (jó, az autó azért persze könnyebben felborulna egy ilyen kanyarban, míg a gokart nem tud). Félig azért alibi volt ez, de nem ellenkeztem, bajom nem lesz tőle, ha kipróbálom.

A gokartban egy futam általában 8 perces, a fiúk kettőt akartak rögtön menni. Én mondogattam, hogy nekem egyelőre elég lesz egy, mert lehet, hogy nem is fog tetszeni, de amúgy se lehetett egyben két futamot kérni, mert sokan vártak a pályára. Izgultam azért beszálláskor, meg indulásnál, de aztán olyan hamar eldördült a rajt, hogy időm se volt gondolkodni, meg ezt-azt megkérdezni a pasitól, aki beindította nekünk az autókat. Az első két körben nagyon gyorsan mentem, mert nem fogott a fék. A harmadik körben rájöttem, hogy fog az, csak kb. padlóig kell nyomni, hogy egyáltalán elkezdjen fékezni. Aztán újra lendültet vettem, de akkor meg olyan slunggal vettem be a kanyarokat (amúgy tök jól), hogy azt éreztem, lerepül a bukósisakom. Ezért aztán paráztam már a futam többi részében és nem mertem igazán elengedni magam és nagy sebeséggel kanyarodni. Úgyhogy természtesen utolsó lettem négyünk közül, le sem írom, hogy az első helyezett hány kört ment az én 8 körömmel szemben. De azért nagyon jó volt, legközelebb S-es bukósisakot választok az M-es helyett és akkor nem lesznek ilyen aggályaim (fiúk amúgy azt mondták, biztos nem esett volna le, meg hát a kanyarban amúgy is így, meg úgy, meg amúgy kell fordítani a testedet és a fejedet -ja, köszi).

a kis versenycsapat

Gábor amúgy tervezi, hogy elvisz majd vizes/jeges pályára is vezetni, hogy azt is tapasztaljam és minden téren fejlődjön a vezetéstechnikám.