kisbarátok Skandináviából

 A hétvégénk a munkán kívül azzal telt, hogy a Svédországból és Finnországból éppen itthon lévő barátainkkal találkoztunk. És bár vasárnap este teljesen kimerülve feküdtünk le aludni, azért nem elhanyagolható, hogy mennyire jó volt őket látni és hogy mennyire feltöltött mindkettőnket az, hogy újra láttuk őket.

Svédországból Gábor barátai érkeztek a hónap elején. Nehezen tudtuk összeegyeztetni a találkozót: mi is folyton dolgozunk, meg elfoglaltak vagyunk, ők meg nyilván, amikor évente egyszer itthon vannak, akkor ezer helyre akarnak rohanni. Úgyhogy végül úgy oldottuk meg, hogy csütörtök délután jöttek át sütögetni, én meg este kapcsolódtam be, munka után (és hoztam be az evészeti és ivászati lemaradásomat). Nagyon jól éreztük magunkat, jókat dumáltunk és megint meséltek egy csomó érdekességet. Gábor már vagy 15 éve ismeri ezt a házaspárt, anno még velük járt bulizni is. Ők kb. 5 éve mentek ki Svédországba, egy kisvárosban élnek Malmö mellett. Szeretnek kint lenni, még annak ellenére is, hogy nem igazán vannak kint barátaik. Ismernek ugyan kint is magyarokat, de valahogy nem találták meg egymással a közös hangot. Anyagilag jobban bejön nekik a kinti lét, úgyhogy nem is nagyon tervezik, hogy esetleg hazajönnének valamikor a közeljövőben.

Tegnap pedig Vácra utaztunk el kora délután. Nekem az egyetemről is talán ez az egy barátnőm maradt meg, akivel a mai napig ápoljuk a barátságunkat. Ő egyetem után azonnal kiköltözött Finnországba, mert akkor már együtt járt azzal a finn fiúval, aki később a férje lett. Ennek már van vagy 10 éve, úgyhogy ő azóta ott építgeti a kis életét, el is tudott ott helyezkedni a diplomájával, úgyhogy szeret ott élni. Amit nem annyira szeret, hogy folyton honvágya van, azt mondja, hogy nagyon szeretne a szülei és a barátai közelében lenni. Kint is vannak ugyan barátai, de neki a régi, magyar barátai az igaziak -ahogy mondja. Amúgy annak ellenére, hogy szeretnek ott is élni, mindketten inkább itt élnének, Magyarországon, csak a munka miatt nem mernek hazajönni (találnának -e, ha igen mit és mennyiért). 

Szóval velük Vácon sétáltunk egy nagyot, beültünk ebédelni, utána a Duna parton megkávéztunk, nagyon klassz volt. Azt beszéltük mind a ketten, hogy utoljára 2018 karácsonyán láttuk egymást, mert utána, bár ő hazajött, de én voltam külföldön és mikor megint itt volt, én is pont akkor jöttem haza, de nem tudtuk összeegyeztetni a találkát. Utána meg ugye a covid jött és nem lehetett utazni. De mindketten ugyanazt éreztük: mintha nem 2,5 éve nem láttuk volna egymást, hanem ugyanúgy vettük fel a beszélgetés fonalát, mintha tegnapelőtt beszéltünk volna utoljára. 

Ezután, hazafelé jövet most mi ugrottunk be a Svédországból itthon lévőkhöz még egy kis dumálásra, Gábor ki is használta az alkalmat, hogy én vezetek, úgyhogy jól elsörözött a többiekkel.

Az én barátaimat is jó lenne még egyszer látni, mielőtt hazautaznak, úgyhogy meghívtuk őket hétvégére sütögetni hozzánk, de persze ők is szintén mennek százfelé látogatóba, gondolom mindenkivel szeretnének találkozni, akivel most ilyen sokáig kimaradt ez a vírus miatt. 

Szuper volt ez a hétvége, péntek este még Heaven Street Seven koncerten is voltunk a Budapest parkban, meg hatalmas vihar volt, ami olyan eseménydús volt, hogy csak arról is tudnék írni egy külön posztot, viszont sajnos süllyedek bele a meló sűrűjébe ezen a héten, úgyhogy most nem annyira van időm írni.