perfect weekend

 Hiába jártam egyetemre, ahol erősebb informatikai oktatásban is részesültem és pl. szerkesztettem weblapot is és hasonlók...ha a blogom megnyitása óta azon szerencsétlenkedtem, hogy hol van az a funkció-beállítás, ami alapján a kommentekre képes vagyok közvetlenül azok alatt válaszolni. Most sem tudom mit nyomtam meg, mit állítottam át (sok mindent), de most végre olyan, amilyennek szerettem volna, úgyhogy így marad. 

A hétvége szuperül sikerült, illetve szuperül tart még mindig. Gábor ma dolgozik, így én itthon magányoskodom. Reggel hajat festettem, elmosogattam az esti maradványokat (későn kerültünk ágyban, nem álltam neki 11-kor mosogatni), most meg picikét enerváltan ücsörögök a kanapén és szeretném, ha kicsit jobban járna a levegő. Azt se bánom, ha délután megint vihar lesz. Mondjuk így is, úgy is el akarok sétálni a boltba, mert kellene fehérbor a rizottóhoz (meg fröcccsnek is) és gomba és jégkrém és még amit meglátok... Utána esek neki a konyha maradék részének. Már bánom, hogy nem csináltam előtte fotót, hogy megmutassam majd itt a blogban is, micsoda átalakításon esik át a konyha. Előtte kicsit le volt amortizálódva, olajfoltok éktelenkedtek itt-ott, meg egy agglegény konyhájára hasonlított, ergo semmi otthonosság nem volt benne, most viszont már kezd szépülni és tisztulni, meg van dekoráció, szép készletek, szép poharak, cuki állatos bögrék, szakácskönyvek és a cukrászkodáshoz szükséges dolgaim is feldobják. Na majd a végeredményt megmutatom. Meg közben haladok néha kicsit a fürdőszobával, kicsit a gardróbbal, kicsit az étkező-nappalival...mondjuk én se értem, hogy kidobozolni való cuccunk már szinte nincs is, ez tök jó.

Tegnap amúgy egész délelőtt és kora délután is ezen ügyködtünk, tény és való, hogy ketten iszonyat gyorsan és jobban megy a munka, nekem a kedvem is nagyobb hozzá, ha együtt csináljuk. (Nővéremék a napokban költöznek, először a 6. kerületből most átcuccolnak az én lakásomba, a 13. kerületbe, és majd 2-3 hét múlva pedig az új házukba, Isaszegre. És annyira nem irigylem szegény tesómat, a párja marhára nem segít neki konkrétan semmiben, pénteken eljött hozzánk dobozokért és így mondja én dobozolni biztos nem fogok, mert majd itt is mindent a nővérem csinál?? Húú.) 

Aztán a tegnapi nagy pakolás-takarítás után elmentünk vezetni, először elvezettem az egyik munkahelyemre, onnan a Pólusba (ott vettünk végre egy tejszín kiöntőt, mert a zacskóból folyton kiöntöttük és már nagyon bosszantó volt, Gábornak találtunk egy nagyon akciós Under Armour hátizsákot, én meg megláttam, hogy a kimérős édességesnél árulnak krémdrazsét, amit gyerekkoromban apukám mindig hozott nekünk hétvégén, 10-10 dekát, régi papírzacskóban -nem tudtam megállni, hogy ne vegyek, meg néztünk nekem biciklit és találtunk egy nagyon szépet és jót, de ez majd őszi projekt lesz...). A Pólusból aztán elmentünk a másik munkahelyemre, onnan pedig haza. Így összesen 60 km-t vezettem tegnap teljes nyugalomban, hibátlanul, aggódás-mentesen, úgyhogy Gábor kijelentette, hogy szerinte is elmehetek hétfőn egyedül dolgozni. Néha még fel-fellángol bennem a szorongás, ha eszembe jut a holnap reggel, de már egyből le tudom magam csillapítani, hogy nincs miért izgulni, tudok vezetni, tudom az utat, minden rendben lesz. 

Aztán este még szalonnát sütöttünk és vettünk mellé egy üveg vörösbort, amitől kicsit becsicsentettünk, úgyhogy ezért nem volt már este erőnk rendet rakni, csak ágyba bújni és egymást ölelni.