Reggel olyan bunkó voltam, hogy aztán emiatt volt fél napig rossz a kedvem. Még semmi bajom nem volt ébredéskor, útközben sem, aztán végül is akkor sem, amikor beértem, de utána valahogy megint elgurult a gyógyszerem attól, hogy ott lettek hagyva nekem a nagyzsákos tápok. Mindegy, azt hittem, hogy annyira nem is húztam fel magam rajta, de aztán megint elkeztek bejönni az emberek nyitás előtt. Még 20 perc volt nyitásig, de már sorban jöttek egymás után. És ilyenkor nem is azon szoktam kiakadni, hogy bejönnek, hanem azon, hogy teljesen természtesnek veszik, hogy ők attól még bejönnek, hogy zárva vagyunk. Csak egy mosolygós bocsi a reakció, de már nyújták át a receptet. És aztán nem is velük voltam bunkó, hanem azzal a fiúval, aki nyitás után jött már és egy olyan receptet hozott, ami bár macskáknak is adható, de humán gyógyszertárban kapható. Mondom neki, hogy ez emberi patikás, sétáljon feljebb pár sarkot, ott ki tudja váltani. Elment, de tíz perc múlva visszajött, hogy ő felhívta a feleségét, aki azt mondta, hogy jó helyre jött az előbb, mert ez a macskának kell. Angolul beszélt amúgy, én indiainak néztem, kedves volt és egyáltalán nem számon kérően mondta ezeket, én meg felkaptam a vizet, hogy én tudom mi van ezen a recepten, azt is én tudom, hogy macskának lesz, de ez a szemcsepp egy emberi szemcsepp, ami macskának is adható, ezért az előbb én jól mondtam, hogy oda kell mennie...because I know. Szegény elment, nem bunkón amúgy, még el is köszönt, de nekem aztán olyan rosszkedvem lett magamtól, hogy csak na. Fhuu, mikor nekiállok magyarázni, még arcokat is szoktam hozzá vágni, nem tudom miért voltam ilyen szegénnyel, de ha valamiért visszajött volna, biztos bocsánatot kérek tőle utólag.
Aztán, emiatt a lelkiismeret furdalás miatt már figyeltem, hogy egész nap nagyon kedves legyek mindenki mással. Még azzal a nővel is kedves voltam, aki galambokat és macskákat ment a környéken, de szegény extrém fárasztó, a vásárláson felül 20 percet szokott beszélni, és ma csak az volt a baj vele, hogy záráskor állított be. De nem akartam se elküldeni, se megbántani, így azon felül, hogy kiszolgáltam, még meghallgattam pár madármentős történetét is.
De amúgy nem tudom, ma tényleg furán érzem magam. Azon felül, hogy nagyon elfáradtam, borzasztóan vágyom valami nagy semmittevésre. Filmeket szeretnék nézni az ágyból, közben kivenni a friss almás pitét a sütőből, finomakat főzni, itthon lenni az állataimmal, úgy blogolni itthon, hogy a macskák az ölemben vannak, feltenni egy kávét délután, sétálni a környéken Marcipánnal, biciklizni, reggelente felkocogni a dombig és vissza, olvasni. Szombattól szabin vagyok, de nincs kedvem nyaralni menni, társaságba menni, csak itthon akarok lenni, sőt, csak úgy lenni akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése