mégis nyaralunk

 A nagy pihenés persze azzal kezdődött, hogy véget sem ért a migrénem, és igazából csak tegnap délutánra csillapodott valamennyire. Nem egészen 36 óra alatt 4 db algopyrin szerintem nagyon sok, legalábbis nekem, aki nem szed soha semmit, csak migrénkor, mert azt nem bírom elviselni. Nagyon soknak érzem, de másképp meg egyszerűen nem tudok ilyenkor létezni.

Tegnap délelőtt elmentünk bevásárolni, aztán jött át a család, mert Gábor apukájának tartottuk a születésnapját. Gábornak három testvére van és vannak a családban kisgyerekek, férjek...így jó sokan voltunk. Volt nagy családi ebéd és kétféle sütemény, torta azért nem, mert az ünnepeltnek a rákóczi túrós a kedvence, így azt kapott, nem tortát. Jó volt a kis összejövetel, de én a zizi fejemmel olyan forgatagnak éreztem, mintha 48 órája lennék ébren és közben mindenki csak beszélne hozzám teljes hangerővel. Miután elmentek a vendégek, ledőltünk pihenni, de akkor meg már nem tudtam elaludni. Vettem egy nagy fürdőt, később meg, mikor Gábor felkelt, elvittük a kutyákat egy hatalmas sétára, az nagyon jól esett. Az egyik itteni kutya, a kaukázusi még mindig nincs teljes békében Marcipánnal, így most a közös séták alatt terápiázzuk őket. Tegnap már összeért az orruk is, és egész sokáig mentek szorosan egymás mellett. Remélem hamarosan elfogadja őt rendesen és be fogja engedni a hátsó teraszra is, ami az ő területe. A másik kutyát, a vizslát pedig elaltattatja kedden a család. Hetek óta húzzák-halasztják, időpontot kérnek-lemondják. 15 éves, beteg, öres, csontsovány. De imádja mindenki, itt született, itt nőtt fel, elment már mellőle egy kuvasz, aki őt nevelte fel. Titokban reménykedik benne a család, hátha elalszik keddig magától a fotelben. Én is remélem, hogy így lesz. Mindenki babusgatja, a család tagjai felnőtt ember létükre fekszenek le mellé a padlóra, hogy átöleljék, nagyon szívbemarkoló látvány, nézni se bírom. Na, és amikor tegnap indultunk sétálni a kaukázusival meg Marcipánnal, a vizsla csak ült tehetetlenül (már nem tud szaladni, menni is alig) és nézett minket, én majdnem elsírtam magam attól a tekintettől. Édes kis manó...

Ma viszont igazi, vérbeli vasárnapot tartottunk. Egész délelőtt az ágyban voltunk, pihentünk, öleltük egymást, filmet néztünk. Később Gábor csinált egy mindent-bele rántottát, ami azt jelenti, hogy mindenféle finomságot belerakott, ami volt a hűtőben (szalonna, kolbász, hagyma, paprika, sajt), megenni is alig bírtam, olyan laktató lett. A késői reggeli közben meg megbeszéltük, hogy azért a 9 szabadnapból 3-at igazán rááldozhatnánk a Balatonra. Úgyhogy holnap reggel indulunk Balatonfenyvesre, aminek végülis örülök, elvégre megint nagyon meleg van és jó lesz azért fürödni, esténként meg borozgatni, lángosozni. Aztán kicsit szöszmötöltünk még itthon, majd Gábor kitalálta, hogy kinézne a Totalcar Parkoló Parádéjára, a Hungexpora, nekem meg tökre volt kedvem menni, úgyhogy félóra múlva már ott nézegettük az old timereket és a szuper sportautókat. Viszont megint annyira meleg van, hogy egész nap semmi étvágya az embernek, ma még csak azt a rántottát ettünk fél 11 körül, úgyhogy este, ha egy kicsit lehűlt az idő, sütünk majd hambrugert, elvégre ezért is van kertünk.