Biztos én vagyok ünneprontó és bocsi érte, de nekem ez a tegnapi és mai naposabb, melegebb idő valahogy nem jön be. Én örültem a hűvösnek, a pulcsinak, a dzsekinek. Tegnap és ma meg megint melegem volt rövidben is, reggel már hétágra sütött a nap és az egész délelőttöt végigtüsszögtem, ahogy nyáron szoktam. De még ez a kis visszaszökő nyár sem tudja kedvemet szegni, olyan jól érzem magam a napokban.
- Kiderült Bubu random megállásainak az oka: az egyik szenzora elromlott, ami valamit érzékel váltás közben, én nem értek hozzá, az a lényeg, hogy a számítógép kidobta a hibát. Az alkatrész már meg van rendelve, jövőhét elején érkezik, úgyhogy valamikor nemsokára sor kerül a cserére, és újra megjavul az autóm, nem fogja a frászt hozni rám a Pesti út kellős közepén. És nem fognak mögöttem öten ráfeküdni a dudára, ez sem utolsó szempont. Az alkatrész 65 ezer, a beszerelés is lesz 15-20, a kiolvasás 15 volt. Most már ezek után remélem, hogy kicsi kocsi újra száguld majd.
- Szerintem fogytam. Jól érzem magam a bőrömben és a ruháim is jól állnak. Mérlegre évek óta nem állok, mert csak frusztrálna. Én amúgy is sokkal nehezebb vagyok, mint az átlag csajok. Mikor 63-at mutat a mérleg, akkor én már úgy nézek ki, mint egy csontváz. Amikor meg pár éve voltam háziorvosnál és kérdezte hány kiló vagyok, megmondtam, nem akarta elhinni, rá kellett állnom a mérlegre, hogy a saját szemével lássa. Szóval én nem kilókban mérem a jóllétemet, hanem abban, hogy mennyire érzem jól magam aktuálisan a testemben. És most nagyon jól vagyok benne.
- Megjött az amerikai pénzem, pedig már kezdtem lemondani róla. Mondjuk vitte is a kocsi javítása meg az új bicikli ára rögtön, de legalább ezeket teljesen fedezte és valljuk be: talált pénz volt.
- A hónap egyik legjobb híre: elköltözik a patikából a webshop!! Az óbudai üzlet egyik kibővített részében lesz, saját, külön alkalmazottal, akinek semmi dolga nem lesz, csak ezzel foglalni egész munkaidőben. Nekünk viszont ezentúl egyáltalán nem kell ezzel foglalkoznunk: újra csak és kizárólag a vevőkkel fogunk foglalkozni, sokkal több idő, energia és türelem fog jutni rájuk, elmesélhetnek bármit, kész kórtörténeteket is, mi is több tanácsot tudunk adni. Szuper lesz, nagyon örülök neki. Arról nem is beszélve, hogy nem kell többé megszakadni, 2x17 kg-os tápokat csomagolni, 30 kilókat emelgetni. Még kb. egy hónap, mire ez létrejön, meg betanul az új ember, de addig már fél lábon állva is kibírjuk (legalábbis én biztosan).
- Lefoglaltam jövőhét utánra egy szállást, megyünk Poroszlóra pihenni és visszük a bicikliket is. Igaz, csak egy kétnapos kiruccanás lesz, de nekem az ilyen rövidke utazások is hatalmas lelki feltöltődést adnak, alig várom!
- Tegnap voltam Isaszegen nővéremnél, egész délelőtt a teraszon ültünk, kávéztunk és dumáltunk, meg persze könnyesre nevettük magunkat, ahogy mindig. Utána pedig otthon kuckóztam egész nap. Ciki/nem ciki, de megnéztem egy karácsonyi filmet, egyszerűen ahhoz volt hangulatom és nagyon jól is esett. Közben végre hozzám bújva aludtak a cicáim, annyira szeretem őket, kis bársonytalpú ragadozóim.
- És a legfontosabb: Gábor. Úgy érzem, hogy hercegnőket bánik velem, de tényleg. Most, hogy nem biztos az autóm, inkább behoz reggel dolgozni és este értem jön. Gombás csirkét, lecsót, palacsintát készít, mire hazaérek. Kitakarít, elhordja a nehéz dolgokat, fát aprít és közben félretesz nekem egy darabot, mert múltkor mutattam neki, hogy majd milyen karácsonyi dekorációt szeretnék csinálni. Ma meg ülök itt bent a kis helyemen és megjelenik a pultnál, kezében egy nagy csokor rózsával. Úgy szeretem. El se tudom mondani, hogy mennyire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése