Én amúgy is, de ahogy egyre hidegebb van kint, annál jobban imádok itthon lenni. Tegnap este elaludtam az ágyban olyan 10 óra magasságában, de arra ébredtem egy óra múlva, hogy Gábor mellém bújik és szorosan átölel. Ő akkor ért haza a munkából és bár csak pár pillanat erejéig ébredtem fel, de annyira jó érzés volt az ölelése, hogy azt elmondani sem tudom.
Ma reggel pedig arra ébredtem, hogy halkan duruzsol a tévé és kávéillat lengi körbe a hálószobát. Gábor egy csésze forró kávét hozott nekem az ágyba és mikor ő is visszabújt mellém, a Télaput indította el a tévében. Tudja, hogy amúgy is imádom a karácsonyi filmeket, de ez a reggeli meglepi annyira csodásra sikerült, hogy el sem hittem. Tudom, nem nagy dolog ez: egy finom, meleg kávé és egy karácsonyi mese, de nekem a mindent jelentette. Olyan volt, mintha újra gyerek lehetnék.
Miután megnéztük a filmet és megreggeliztünk, elmentünk sétálni a Merzse mocsárhoz. Eredetileg egy 4-5 km-es sétára voltunk felkészülve, de mivel rossz irányba mentünk (ahogy kb. mindig), így két órát sétáltunk végül és csak 1 után értünk haza. Most Gábor elment egy haverjával találkozni, én pedig itthon maradtam. Azt tervezem, hogy befestem a hajam, begyúrok egy fűszeres almás pitének való tésztát és kicsit elkezdem kidekorálni a lakást. Természetesen karácsonyi zenét fogok hallgatni hozzá. Imádom a vasárnapokat.
 |
| Marcipánkám a séta alatt |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése