"kell egy kisállat"

  Azt hiszem, hogy a mai napom az összes eddigi olyan napomat felülírja, amikor kiégtem a vevőktől. Számítottam rá, hogy ma sokan lesznek, hiszen aranyvasárnap van, ami sokak fejében egy utolsó nagy hajrá a bevásárlás terén. De hogy ennyi gyöngyszemet leljek egy nap során, erre nem számítottam. 

Eleve betegen jöttem be dolgozni, ezért kicsit eléggé rossz a közérzetem. Fáj a torkom, fáj a hátam, megerőltetésnek érzem az olyan dolgokat is, amiket máskor észre sem veszek. Még azért adok hálát az égnek, hogy rendes nyitvatartás van, nem pedig valami eltúlzott idegbaj (mint pl. halloweenkor, amikor éjfélig volt nyitva a pláza és vele együtt kötelezően minden üzlet, így mi is). Kerestek ma már nálam minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent is, a papagájnak való karácsonyi ajándéktól kezdve a nem tudom milyen kutyasüteményeken keresztül a mindenféle kutyafüléig. Adtam el műtét utáni ruhákat (!), amik becsomagolva a fa alá kerülnek Fifikének, aki csak úgy hordja majd őket a mindennapokban. Szegény. Adtam el kutyaparfümöt, amire szintén a fa alatt fog rálelni a szerencsétlen eb. Még jó, hogy a gazdái itt válogattak az illatok között hosszú percekig. A kutya biztos végtelenül boldog lesz. Kaptam ma hideget és meleget egyaránt, mert nem adtam ki antibiotikumot, amihez persze se recept nincs, se valós szükség, csak egy tudatlan gondolat a gazdi fejében, miszerint annak kell otthon lennie. Megint megszidtak, mert nem adtam ki vényköteles szemcseppet, hiszen a gazdi olvasta egy fórumban, hogy ez vagy az jó lenne a Morzsi szemére. A tápokkal kapcsolatos szakszerű tájékoztatásomra legalább ma tízszer válaszoltak úgy, hogy: nem. Oké, felőlem aztán etesse összevissza azt a kutyát, nekem mindegy, nem az én kutyám és nem az én pénzem. A hab a tortán pedig mindig a kis kulcstartók, maszkok és mütyürök, amiket a főnököm tonnaszámra hozat. A legtöbbje persze kommersz fajtákból van és még azokból is a legáltalánosabb képek díszelegnek, de a vevőknek mindig olyan fajta kell, ami nincs. Vagy előkerestetik az összes shih-tzus maszkot és persze a végén egyik se tetszik. Vagy mond egy fajtát, amire mondom, hogy az sajnos nincs. De azért körbeírja, hogy Csöpinek, vagyis bocsánat, Chanelkének hasonló a pofija, mint ennek itt a falon, de azért nem ilyen, ugye tudom, hogy mire gondol? Kis fekete folt a fülén és a szeme is máshogy áll, olyan nincs, mint ő? Mint a Chanelke? De miért nincs? És lesz? De mikor? Imádom még azokat a gazdikat, akik macskatáppal etetik a kutyát és amikor szóváteszem, hogy de ez macskatáp és nem tesz jót a kutyának, csak megvonja a vállát azzal, hogy de ezt szereti. 

Mindennek tetejében megint egy puffasztott rizs halmon ülök, amit a kollégám hagyott itt maga után. Bezzeg ha én hagynám itt Marcipán után a kutyaszőrt, akkor menne a hőbörgés. És nemcsak a padló tiszta pufirizs, hanem az asztal is, még a billentyűzet gombjai között is látom az apróra tört rizsszemeket. És a hazugságokat is úúúúgy utálom, megint itt hagyva a munka egy része nekem, mert neki tegnap "nem volt rá ideje". Majd, gondolta ő, nekem aranyvasárnapkor biztos több időm lesz rá. És volt egy külföldi vevőnk a héten, rendeltem neki egy tápot, felírtam az adatait a táblázatba, a rendelése meg akkor érkezett meg, amikor nem én dolgoztam. Ő azóta se lett értesítve (péntek óta). Az egyetlen hibája, hogy csak angolul vagy németül ért. Az lett odabiggyesztve a táblázatba a neve mellé, hogy nem érem el, rossz a telefonszám? légyszi intézd el! Írtam neki ma délelőtt egy sms-t és hopp, láss csodát, azonnal el lett küldve az üzenet és válasz is érkezett, hogy jön érte. Ahelyett, hogy a kollégám bekamuzta, hogy rossz a szám, amit felírtam, bepötyöghette volna a google fordítóba, hogy "megérkezett a kutyatáp" és elküldhette volna neki. 

Oké, kipuffogtam magam, legalább ezt este már nem viszem magammal haza. Köszönöm.