Végül az éjszakám is nagyon rossz volt, Marcipán egész éjjel sírt. Nagyon fáradt és álmos voltam este, de megvártam Gábort, aki kiverte az álmot a szememből, miután megjött, mert elmesélte, hogy este felment az albérlőhöz. Érzem, hogy lesz ebből egy nagy cirkusz, a csaj hülyének néz és fűt-fát ígér a telefonban, de pénz azóta se érkezik. Most Gábornak adott valamennyit, de amit adott, az a kifizetésre váró számlákra sem elég, nemhogy az újakra, meg a lakbérre és az internetre. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottunk, hogy ha nem fizet december 20-ig semmit (amire már háromszor kaptam ígéretet), akkor megmondjuk neki, hogy január közepétől ki kell költöznie, addig futja a kauciója a lakbért. Engem a legjobban ez a mézes-mázas hazugsága idegesít, hogy tízszer bocsánatot kér a telefonban, meg hogy neki annyi dolga van, meg persze ferdít is, nem vagyok hülye. Ki akarom tenni, ez már nem kérdés.
De nem is csak emiatt aludtam rosszul, hanem mert Marcipán egész éjjel járkált és sírt, felkeltem hozzá 1-kor, kimentem vele a kertbe pár percre, azt hittem, hogy szétfagyok. Kapott egy Seduxent, szerencsére elaludt, aztán 5-től kezdődött az egész újra, sírás, rohangászás, pánik. De én közben sem aludtam jól, rosszat álmodtam és rossz volt a közérzetem is. Mikor fél 7-kor lejött a kávé és felvittem kettőnknek, elsírtam magam kávézás közben, de nem tudtam a konkrét okát (se nem az albérlő miatt, se nem a kutya miatt, se egyéb miatt), csak úgy. Aztán a kis sírástól jobban is lettem és bár reggel még nem esett ónos eső, de Gábor behozott dolgozni. Most már jobb a kedvem, mert 2 óra múlva végzek és holnap végre kipihenhetem magam és az annyira jó lesz.
❤️
VálaszTörlés