sötét felhők

  Egészen magam alatt vagyok. A múlt heti szomorkodós kedvem tovább folytatódik. Valami rossz hangulatú melankólia van rajtam, annyira, hogy kicsit még a karácsonytól is elment a kedvem. Szerintem az nyomja a lelkemet, amiről már korábban is írtam egyszer, hogy egész nap nem szólok senkihez, mert egyedül vagyok a munkahelyen és reggel meg este sincs otthon Gábor. Nincs kihez szólni és este is csak várom őt, de elalszom, mire jön, reggel meg már fel sem ébredek arra, amikor elmegy. A sorozatok sem kötnek most le, nagyon leeresztettem most. Van egy szebb, életvidám oldalam, de most nem igazán tudom, hogy az merre kószál éppen. Gábor munkahelyén kitalálták, hogy aki 26-án dolgozna, annak be kell mennie aznap dolgozni. Közölték ezt vele azután, hogy még soha senkinek nem kellett karácsonykor bemennie a zárva tartó épületbe és két hete is megmondták nekik, hogy karácsonykor természetesen nem kell bemenni. Erre az egyik kisfőnök kitalálta, hogy ja de, ő aznap akarja leengedni az egyik medencét, úgyhogy menjenek be az aznapi karbantartók. Erről a kisfőnökről tudni kell, hogy munkamániás, se kutyája, se macskája, a családja elhagyta, vagy dolgozik vagy állat módjára sportol, és a jelek szerint egy igazi grincs. Gábor nagyon felhúzta magát, két hónapja túlórázik, alig várjuk a karácsonyt, hogy együtt legyünk, családi programunk van arra a napra. Nem. Nem és kész. Beszélt a közvetlen felettesével, aki széttárta a két karját, hogy ez van, sajnos be kell menni. Mire végül beszélt közvetlenül a kisfőnökkel (amúgy jóban vannak), hogy bármikor máskor oké lenne, eddig is mindig ment, elvállalt mindent, de ez most nem fog menni. Kérdezte a kisfőnök, hogy ugyan miért. Mire Gábor mert karácsony van és nekem már családi programom van, mire az ember jaaa, oké, akkor ráér máskor is a héten, nem gond... szóval ha Gábor rá se kérdez, csak fejet hajt a főnöknek, akkor ki se derült volna, hogy igazából mindegy és ezért lett volna elcseszve a karácsonyunk? Jó, ez már megoldódott, de közben Gábor húga kitalálta, hogy 26-án otthagyják nálunk a gyerekeket. Nekem ez is irtó fura. Egyrészt nekünk vendégeink lesznek aznap, másrészt a gyerekek ott is alszanak, harmadrészt mondjuk mi is pihennénk a vendégség után, mert én pl. másnap már megyek dolgozni, negyedrészt a gyerekedet leadni karácsonykor?? Az albérlő is egy nagy stresszfaktor az életemben, megbízhatatlan és hazug. Még a gázóra-állást se képes elküldeni, kértem tőle, mire a villanyórát küldte, megírtam neki, hogy ez a villany, mire az válaszolta, hogy nem, ez a gáz, de a gáz nem lehet, csaknem fogyasztott el 3000 köbmétert vagy igen?? Miért mond nekem mindig ellent? 5 napja van még, hogy fizessen nekem valamit, bármit, bármennyit vagy leüljön beszélni velem és elmondja a gondját, különben január közepétől vége ennek a rajtam való élősködésnek. 

Tudom, hogy ezek nem igazi gondok (az albérlő mondjuk az, mert szorongok ezen, hogy ki kell költöztetni és ez hogy lesz majd), tudom, hogy azért milyen jó nekem és hálás is vagyok érte és nem is szoktam ok nélkül szomorkodni, meg panaszkodni, de ezek a magányos napok most valahogy nagyon besűrűsödtek. Közben tudom, hogy szuper lesz a karácsony, már csak pár napig kell bírni ezt a mókuskereket meg Gábor hiányát, utána már minden csak lazább lesz, és kiderült, hogy még céges karácsony is lesz, ami tavaly nem volt és már most azon töröm a fejem, hogy milyen süteményt süssek az eseményre. Szóval minden jó, csak néha azért összegyűlnek azok a fránya sötét fellegek.