búcsú az évtől

  Megírom most az elköszönő posztomat a 2021-es évtől, mert holnaptól már csak otthon akarok pihenni, holnapután meg egy kis házibuliban ténylegesen elbúcsúzni az évtől. Valamiért nagyon nehéz nekem ez a hét, tele vagyok feszültséggel és nagyon ingerült, türelmetlen is vagyok szinte mindenkivel. Valahogy az álarc viselés sem megy most és tökre idegesítenek még azok az emberek is, akiket pedig szeretek. Fáradt is vagyok, nem tudom kipihenni magam és azt érzem, hogy a környezetemben mindenki nyaggat és tele van elvárásokkal felém (ezt csináld, azt csináld, ide menj, oda menj, így-úgy...). Ma hajnali keléssel indult a napom, aztán lecsúszkáltam a buszmegállóba a lefagyott utcán, bejöttem dolgozni, de szó szerint kókadozok a széken és hol van még a nap vége! Még 2 órát itt ülök a boltban, ahol majd' megfagyok (megy a fűtés, de álmos és éhes vagyok és ilyenkor mindig kétszer annyira fázom), aztán jönnek értem a főnökömék és megyünk át Óbudára a bulira, amihez...

... az a nap végül úgy sikerült, hogy még erre a búcsúposztra sem volt időm, mert ezt a posztot végül 4 nappal később írom. A céges pizzaparty amúgy jól sikerült, cukik voltak a főnökömék és a többiek is, finomakat ettünk, pezsgőztünk, csak egy baj volt: túl hamar lett vége számomra. Gábor este 10-kor végzett és átgurult értem Óbudára, mi meg még csak akkor kezdtünk belelendülni a nagy dumcsizásokba. Úgyhogy végül csak 2 órát tudtam maradni és elsőnek jöttem el, mondjuk ágyba bújáskor kb. 3 percen belül el is aludtam.

30-a jó volt, bár hiába volt jó hangulatom, ezen a napon kivételesen Gábor lett ideges attól, hogy be kell vásárolnunk másnapra és kicsit össze is vesztünk a boltban (miért vannak ilyen sokan?? menjünk már!! de akkor minek jöttünk? mi is ugyanúgy itt vagyunk vásárolni, mint mások, nem kell senkit szidni, azért mert vásárol). A nap aztán jó volt utána, nagyot mászkáltunk a környéken a kutyákkal, filmet néztünk, Gábor palacsintát sütött nekem, este meg meséket néztünk. Én nagy rajongója vagyok Hayao Miyazaki-nak, Gáborral már három mesét is megnézettem tőle és neki is tetszettek. 

A 31-e aztán megint felemásra sikeredett. Napok óta folyamatosan zúg a fejem a gondolatoktól és rosszul alszom, így ezen a napon is gondterhelten ébredtem. Szenvedtem egy sort, aztán jobb kedvem lett, aztán megint magam alá kerültem és ez így ment egész nap... Sütöttem egy kakaókrémes szilveszteri piskótasütit meg sajtkrémes leveles csigákat. Este 7 után indultunk át Isaszegre nővéremékhez, kicsit féltem vezetni a sötét úton, nehogy kiszaladjon elém egy megriadt állat, mert nálunk már délelőttől kezdődően ment a környéken a durrogtatás. De minden rendben volt, meg is érkeztünk hamar. A buli fél 12-ig szuper volt, korábban nagyon jó zenéket válogattunk össze, úgyhogy fél 9-től fél 12-ig mindenki megállás nélkül táncolt, nagyon jó volt a hangulat. Aztán megint dráma volt, nővérem sírt, veszekedés, fiúk a teraszon, lányok a konyhában...csak a szokásos. Éjfélkor végül kibékültek, még ment a zene fél 3-ig, én akkor már olyan álmos voltam, hogy a hangos zene ellenére is el tudtam volna aludni. 3-kor végül mindenki elment aludni, de én nagyon rosszul aludtam, kényelmetlen is volt, meg idegen és minden kis neszre felébredtem, hiába voltam nagyon fáradt. Végül 8 után, amikor felébredtem, felkeltettem Gábort és kiosontunk a házból, ahol még mindenki aludt, beültünk az autóba és hazamentünk. Én iszonyúan vágytam a kis ágyunkra, az otthonunkra, az állataimra, meg egy finom reggelire és kávéra. Úgy tűnik, öreg vagyok már ehhez, hogy másoknál aludjak és komfortosan érezzem magam ott. 

Az elsejét aztán kisebb megszakításokkal az ágyban töltöttük, virslit ettünk meg nasiztunk egész nap, filmeket és autós műsorokat néztünk, aludtunk, felsétáltunk a dombra. Késő délután együtt vacsoráztuk a családdal és koccintottunk, aztán visszabújtuk az ágyba és én szinte ájultan aludtam ma reggelig, amikor is felkeltem és bejöttem dolgozni. 

Nagyon azt érzem, hogy nem volt jó ez az utolsó másfél-két hét. Annyira kimerültnek érzem magam, mintha nem is lettem volna otthon. Vagy nem tudom, pont attól merültem volna ki, hogy otthon voltam? Azt érzem, hogy iszonyúan fárasztanak az emberek és pattanásig feszült vagyok. Konkrétan mindenki idegesít és senki társaságára nem vágyom. Egyedül Gábor a kivétel, de sajnos vele is olyan bunkó voltam a napokban, hogy legalább háromszor bocsánatot kellett kérnem tőle. Valahogy nem jó semmi, nem akarok dolgozni menni, nem akarok sehova menni, nem akarok vendégeket és vendégségbe se akarok menni. Nem akarok elvárásokat, határidőket, felszólító leveleket, munkaidőt, csekkeket, albérlőt, kötelességeket, tennivalókat, takarítanivalókat, főznivalókat, bevásárolnivalókat, azt érzem, hogy nincs energiám a diéta megtervezéséhez sem, elment a kedvem attól is, hogy recepteket nézzek hozzá (múltkor még volt), és nincs kedvem cseverészni sem, senkivel, még Marcival se telefonálni, mert ő is csak felidegesít. Szerencsére az elkövetkező 7 napban csak háromszor kell mennem dolgozni, úgyhogy szeretnék otthon egy könyvvel a kanapéra költözni, az ölembe venni a cicáimat és kikapcsolni az agyamat, amire két hete képtelen vagyok.