Szerelem kell, más semmi. És egy cica!

  A 2022-es határidőnaplóm indul ezekkel a cuki mondatokkal. Ma elkezdtem írni, mondjuk szerintem vezetni nem fogom olyan rendszeresen, ahogy régen vezettem egy ilyen kézzel írásos határidőnaplót, de igyekszem azért, főként a fontos dolgokat, határidőket belevésni. Na meg a listákat. Egy időben én nagy listás voltam, konkrétan mindenről listát gyártottam: bevásárlólista, to do lista, must have lista, elutazós lista, bepakolós lista, szűrőprogram lista, edzési lista, olvasási lista, bakancslista, hála lista, kalória lista, anyám kínja lista... Egyszer aztán azt éreztem, hogy túl sok van belőlük és frusztrálnak. Egyrészről jók, mert átlátom velük a dolgokat, másrészről viszont volt olyan, hogy stresszes lettem a sok to do listától, és onnantól nem gyártottam magamnak egyet sem. Most is csak egy könyves listát írtam be a cicás naplóba, amiket szeretnék megvenni és elolvasni. 

 Tegnapelőtt találtunk egy kiscicát. A fiúk hátul szerelték a kazánt, én pedig idegen nyávogásra lettem figyelmes. Lementem az emeletről és a küszöbön torka szakadtából nyávogott egy pár hónapos, tenyéri kiscica. Azonnal felvettem és bebugyoláltam a pulcsimba, de a ház kis négylábú lakói kiűztek bentről, mert kíváncsiságukkal halálra rémisztették szegény kiscicát. Hátra mentem a fiúkhoz, akik szintén, azonnal elolvadtak a kiscicától. Kiderült, hogy ők már találkoztak vele a kertben, de azt hitték, hogy a szomszédé, így nem foglalkoztak vele. A cica kényelmesen elhelyezkedett az ölemben, majd a kandalló mellett álomra szenderült. Én nem akartam megtartani, mondjuk ellenvetésem se lett volna, de a fiúk mindketten azt mondták, hogy tartsuk meg. Gáboron meg is lepődtem, hogyhogy ilyen vajból lett hirtelen a szíve, nem is értettem. Lefotóztuk azért és feltettük a kerületi csoportba, nehogy közben valaki sírjon utána. Aztán felvittem magunkhoz az emeletre, ahol szegény kiscica a macskáim utálatának a középpontja lett. Fújtak rá, borzoltak, elszaladtak, elbújtak. A kiscica is mélyről jövő vernyogással jelezte, hogy nem annyira tuti ez a közeg, Marcipánra is fújt (ez nagyon vicces volt). Megetettem, a kajának úgy esett neki, mint aki életében nem evett, pedig szép kis kerek, tiszta, majdhogynem illatos cicának tűnt. Úgy voltunk vele, hogy éjszakára maradjon nálunk fent, aztán majd meglátjuk: vagy megtartjuk vagy nem. De közben éjszakára sem maradhatott, mert mindenki félt a másiktól: a kiscica az összes állattól, az enyémek meg tőle. Hátra vittük a hátsó házba, ott töltötte az éjszakát, reggel is a kandalló mellett aludt, amikor hátramentünk hozzá. Gábor anyukája azért elkezdte az utcában keresni a gazdáját, hátha. Ki is derült, hogy a szomszédé, aki azért rakta ki, mert idegesítette, hogy ugrál. Gábor anyukája megmondta neki, hogy egy ilyen kiscicát nem lehet a mínusz 7 fokba kitenni, mert megfagy. Visszaadja, de ha megint kint lesz, akkor nálunk marad (ő egy nagyon karakán nő, meg értelmes is, de közben nagyon kedves, szóval mindenkivel tök jól szót ért, a szomszéd meg is ígérte neki, hogy oké, nem lesz kint a cica). Nem is volt ezzel semmi gond, de közben Gáborral nagyon összevesztünk a cica miatt. Vagyis ő azt hiszi, hogy a cica miatt, én meg azt gondolom, hogy egy olyan cirkusz miatt, aminek nem volt alapja, csak ő képzelte be. Beszéltünk telefonon és elkezdte nekem szajkózni, hogy miért nem tartjuk meg a cicát, amit én nem értettem, főleg, mert egy szóval nem mondtam, hogy meg akarom tartani. Sőt, kifejezetten ő volt az, aki mosolyogva sóhajtozott, hogy "lesz még egy cicánk", meg "a cica választja ki a gazdáját" stb. Nekem nem lett volna ellenemre, ha megtartjuk, de annyira nem is akartam a sajátjaim miatt, meg azért sem, mert így is egy vagyont költök a három állatra minden hónapban. Szóval nem értettem a felindulást, támadást, hogy "nem tartjuk meg szívem", miközben én egy pillanatig nem mondtam, hogy tartsuk meg. És tényleg támadásnak éreztem, alaptanul, persze akkor jött a régi lemez is, hogy a már meglévő állataimat elfogadta, ami megint nem esett jól, mert megint azt éreztem, hogy minek hánytorgatja ezt, most ez hogy jön ide, én ezt a macskát nem akarom és nem is akartam megtartani. Megint jött a vízipálmájával, ami születése óta megvan és a cicák tönkreteszik és ez is biztos tönkre fogja tenni. Úgyhogy én leraktam a telefont, mert úgy éreztem, hogy a falnak beszélek, meg az alaptalan vádaskodást se volt türelmem hallgatni. Mindegy, aztán kibékültünk és közben a cicára egészen pontosan 12569 jelentkező is lett, ha megint ki lenne dobva a mínuszba (egyébként az első számú jelentkező pont Gábor öccse, úgyhogy még az is lehet, hogy mégis családban marad.) De a veszekedés annyira nem hiányzott, és főleg azért nem, mert alaptalan volt. Nem egy vita volt, ahol más az álláspontunk, hanem egy légből kapott hülyeség, aminek nem láttam értelmét. Amúgy arra gondoltam, lehet azért történt így, mert ő másnap megbánta, amiket mondott előző nap (hogy jaj de aranyos, meg "téged választott szívem ez a cica"), de közben azt nem merte volna mondani, hogy már megbánta, amiket mondott, ezért inkább úgy hozta fel a témát, mintha én akarnám megtartani és ezzel ő mentesül az alól, hogy előző nap még a befogadás pártján állt inkább. Lapozzunk...

Szombat van ma, dolgozom 5-ig. Úgy volt már hetek óta, hogy ma este vendégségbe megyünk Gödöllőre. Mivel a fiúk isznak, én meg amúgy se ihatok a diéta miatt, így nem alszunk ott, hanem éjfél körül hazajövünk, mert van aki vezessen. Nekem úgy hiányzott ez a vendégség, mint púp a hátamra, ráadásul a párt se szeretem annyira, akikhez mennénk. Nincs velük konkrét bajom, csak nem annyira találom velük a hangot, ráadásul nem is közvetlenül Gábor barátai, hanem az öccse barátai. Én is sokszor találkoztam már velük, el szoktak jönni a sütögetésekre, de valahogy nem az én világom a csaj se, egyszerűen nem tudok vele miről beszélgetni és mindig azzal jön, hogy mikor lesz már esküvő és mekkora lesz (ugye jó nagy, hetedhét országra szóló??) és ez meg az mikor lesz már, miért csak akkor, és milyen ruhát akarok és milyen hajat stb. És kicsit az agyamra megy mindig. És még csak nem is ihatok a diéta miatt, ezzel szemben rajtam kívül mindenki inni fog és jól érezni magát. Én meg fáradt vagyok, leszívott a hét, fáj a fejem, munkából megyek haza, legszívesebben főznék este valami finomat és fimet néznék. És úgy tűnik, az imáim meghallgatásra találtak, mert kiderült, hogy nem megyünk mégsem, lerobbant a család és nem fogadnak vendégeket. Úgyhogy én már tervezem a vacsora menüt és este igenis, kényelmesen lefekszem majd filmet nézni. 

a kis talált cica, 
egy tünemény amúgy