alea iacta est

  Úgy volt, hogy tényleg elég fásultan mentem be tegnap. Ha visszagondolok, hónapok óta nyomaszt az, hogy a napokban nincs semmi kihívás, nem történik semmi új és kb. minden munkanapon azt érzem, hogy nem csináltam semmit. Persze a munkát ellátom bent, de nekem az nem elég. Valahogy teljesen leült az egész, egyszerűen nem történik semmi. Ha a kezemet a szívemre teszem, akkor az is világos, hogy nem szeretem a vevőket, igazából még a törzsvevőket sem. Van persze néhány ember, aki nagyon kedves és lehet vele beszélgetni, vagy mesél valamit, de a többség vagy extrém idegesítő vagy extrém bunkó (vagy mindkettő). Nem irigylem azt, aki egész nap csak embereket szolgál ki, tényleg nagyfokú türelem kell hozzá, meg egy kicsit az is, hogy azt gondolod "leszarom". Az is rossz nagyon, hogy teljes napok mennek el, egész napok, az ilyen napokban jóformán nincs is már semmi jó, csak a még nagyon korai órák, amíg megiszom reggel a kávét és kisétálok a dombra a kutyámmal, aztán meg a késő esték, amikor hazaérek és találkozok Gáborral, de kb. megyünk is aludni és ennyi, vége a napnak.

Hétfőn épp beértem, amikor rögtön utánam a főnököm is betoppant és mondta, hogy beszélni szeretne velem. Nem nagyon értettem először, hogy mire akar kilyukadni, de a lényeg az volt, hogy meddig tervezem itt. Ő elsősorban arra gondolt, hogy ha babát várok majd, akkor szólok -e neki és meddig tervezek úgy dolgozni*...mondtam neki, hogy erről sajnos még szó sincs. Mivel azonban már motoszkált bennem egy elhatározás és váltás, ezért folytattam a mondatot, hogy viszont...van egy másik lehetőség, amivel élni fogok, úgyhogy akkor 1-2 hónapnál tovább inkább ne tervezzen velem. És az volt a legváratlanabb, hogy nem is lepődött meg. Sőt, azt mondta, hogy azt beszélték a másik főnökkel, hogy vajon meddig lesz ez még nekem elég és mikor fogom érezni, hogy váltani kell. Úgyhogy nem is haragudott, meg semmi ilyesmi, sőt, meg is értett, úgyhogy ez nagyon jól esett. 

Az új helyről még nem szeretnék írni, nagyon hirtelen ugrottam bele, kb. úgy, hogy "jössz vagy sem? most döntsd el". Szerintem én még életemben ilyen hirtelen nem hoztam döntés ilyen volumenű dolgokban. De most már megtörtént, döntöttem, a kocka el van vetve. Beszéltem ma az új főnökömmel telefonon, pénteken bemegyek hozzá egy beszélgetésre, de feltehetően csak május-június magasságában tudok majd nála kezdeni. Ezzel kapcsolatosan viszont az iskola is kötelező, úgyhogy már beiratkoztam és jövőhéten kezdődik. Hirtelen minden nagyon felgyorsult és nagyon azt érzem, hogy a jó irányba haladok. Így kell lennie!

*Gábornak megvan ezzel kapcsolatban a teóriája, hogy szerinte viszont csak azért kérdezte, mert nem akar utánam semmit fizetni a főnököm, ha úgy lenne, hogy babát várnék és azt akarná, hogy ne is jöjjek már...nem tudom, lehet, a múltkori táppénzes papír dolog is furcsa volt valóban, meg a kérdés, hogy ha teherbe esnék, már otthon is maradnék?