nagy utazás

  Mint mindenkit, engem is megdöbbentett a háború kirobbanása. Lógott már egy ideje a levegőben és bár lehet, hogy elképzelni nem tudtuk, hogy ténylegesen kitör, azért lehetett sejteni, hogy az oroszok nem viccelnek. Én is nagyon sajnálom az ártatlan civileket, embereket, gyerekeket, állatokat, akik menekülnek és a férfiakat is, belegondolni is rossz. Azonban én hiszem és bízom, hogy ennek napokon belül vége lesz egy békés megállapodással. Nem mondom, hogy nincs a fejemben egy olyan forgatókönyv, hogy mi lenne, ha ez minket is elérne? és már beszéltünk is róla, de senki, köztük én se tartom ezt valószínűnek. (Bár igaz, hogy senki, de azért családilag pakoltunk tartalékos ezt-azt a pincébe, pl. benzint és gázolajat, nem baj az, ha van ott.) Reméljük a legjobbakat, bízunk abban, hogy hamar egyezségre jut a két fél, mert az Oroszország ellen hozott szankciók nem hiszem, hogy nagyon megijesztenék az országot (főleg, hogy kizárják őket az eurovíziós dalfesztiválból és elveszik tőlük a BL-döntő helyszínének lehetőségét...viccet félre téve, a többi, komolyabb szankcióról sem hiszem, hogy elrettentően hatna Putyinra).

MÁS

 Voltam pénteken az állásinterjún és azóta már csak arra tudok gondolni, hogy ott dolgozom majd. Nagyon tetszett minden, szimpatikus volt mindenki. Sajnos még nem tudták biztosra ígérni a munkát, mert egy kismama helyére mennék, akiről még nem tudni, hogy meddig tervez ott dolgozni. Ezért lehet belőle már május is, de az is lehet, hogy csak szeptember, ami egy picit kedvemet szegte. Na, azért nem annyira, mert a suli hétvégén indul és ha ez az állás nem is jön össze, vannak más lehetőségek is. Azóta a jelenlegi munkámat is kicsit nagyobb lelkesedéssel csinálom, biztos azért, mert látom a fényt az alagút végén. Amúgy tök érdekes: amíg nem mondtam a környezetemben lévő embereknek (kivéve Gábornak), hogy váltani szeretnék, addig mindenki úgy volt, hogy tök jó, hogy patikában dolgozom...aztán meg most, hogy több mindenkinek meséltem, hogy hónapok óta keresem az új utat, mert már nem szeretem, kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy milyen jól teszem és a következő állomás sokkal jobb lesz. Most még az se tud lelombozni, hogy egész hétvégén nem vagyok otthon és 50 órát dolgozom ezen a héten. Még nincs autóm (remélhetőleg holnap lesz kész) és bkv-zom (vagyis a 46-os, ún. városnéző busszal közlekedem), ezért a szombatom és a mai napom is így nézett/néz ki: reggel 7-kor elindulok otthonról és este fél 10-kor érek haza. Gyilkos.

Amúgy a tömegközlekedéssel kapcsolatban sokat gondolkodom, hogy hogyan/mivel járjak majd be. Mert tételezzük fel, hogy összejön az új munka, ami amúgy helyileg a VI. kerületben lesz. Ha bkv-zom, az másfél óra be és utána másfél óra haza, az napi 3 óra. Őrült sok. Ha autózom és nincs csúcsforgalom, akkor az időben harmadannyi (fél óra be, fél óra haza), ha viszont csúcsforgalom van, akkor is csak nagyon max. másfél óra (45 perc be és 45 perc haza, plusz több útvonal is lehetséges). Ott van még a vonat is, amivel nővérem is bejár Isaszegről, ami csak két megállóval van lejjebb tőlük. De ő meg hajmeresztő sztorikat szokott mesélni: felsővezeték-szakadás, gázolás, nem jár - jár - mégse jár. A múltheti eset volt eddig a legdurvább (és egyben legviccesebb)! Ment haza a munkából, kiért a Keletibe, de látta, hogy nem jár a vonata. Kiírták, hogy az egrire kell felszállni, felszállt, leült, majd bemondták, hogy szálljanak át egy másik vonatra, ami a kettes vágányról azonnal indul és meg fog állni mindenhol. Átszállt. A vonat még 40 perc múlva is állt a pályaudvaron. Aztán kiderült, hogy 15:30 előtt nem indulhat el semmi. Majd nagynehezen sikerült elindulni, elővette a könyvét és olvasott, de aztán elfogta egy gondolat, hogy szerinte rossz vonaton van és figyelni kezdett. Ugyanis a vonat nem állt meg a szokásos helyeken és annyit hallott a bemondóban, hogy Tokaj - Szerencs. Ezután az történt, hogy szintén nem állt meg sehol és Füzesabony lett volna a következő megálló. Ekkor már vele együtt mások is felálltak és járkálni kezdtek, hogy Füzesabony bizony nem lesz jó, hamarabb szeretnének leszállni. Végül akadt egy srác, akinek volt egy máv-os ismerőse, akit felhívott gyorsan telefonon, az pedig felhívta a mozdonyvezetőt, így a vonat végül (az összes Rákosakármi megállót, Pécelt és Isaszeget is elhagyva) megállt Gödöllőn, ahol sokan leszálltak és mindenki vad telefonálásba kezdett. Nővéremnek szerencséje volt, mert aznap pont otthon volt a párja, így érte tudott menni Gödöllőre autóval és végül az autójukban három idegennel együtt indultak haza Isaszegre... Szóval nem egyszerű, de mondjuk ha ilyen gubancok nem lennének vele, még az is lehet, hogy vonattal járnék majd be. Azt is figyelembe kell venni, hogy én (nem tudom más hogy csinálja), de állandóan úgy járok dolgozni, mint egy málhásló. A táskám alap, de ezen felül még mindig van nálam egy nagy vállszatyor, ami tele van cuccokkal. Ma pl. ez volt benne: két kajás edény (egyikben ebéd, másikban saláta), két szendvics, gyümölcs, két muffin, tejföl az ebédhez, egy joghurt, egy termosz (benne kávé), egy könyv, a macskás határidőnaplóm, tollak, egy neszeszer, egy mellény, gyógyszerek, vitaminok. És ez ma még könnyed volt, máskor innivaló is van nálam meg savanyúság üvegben. Gábor és a főnökeim is röhögni szoktak rajtam: Gábor szerint úgy megyek, mintha több napra indulnék, a főnökeim meg azt hiszik, hogy beköltözni készülök a patikába. Pedig ez csak egy napi kaja a reggelitől a vacsoráig úgy, hogy ne kelljen semmit vásárolnom. Jó, az is igaz, hogy az új helyen a napi munkaidőm kevesebb lesz, így nem kell három étkezésre készülnöm (leginkább csak egyre), lesz bent kávéfőző és bent hagyhatom a mellényemet, meg egyéb cuccaimat is. Ma még azonban hurcolok mindent és itt ülök a plázában egész nap. Ami segít kibekkelni a munkaidő végét, hogy az idei japán filmfesztivál filmjeit meg lehet nézni ingyen ezen az oldalon, még holnap reggelig. Tegnap pl. a Her love boils bathwater c. drámát néztem, nagyon szép volt. Érdemes ránézni, ha szeretitek a japán kultúrát!