repülő macskakaják és evőkanalak

  Gábor süti szerintem a világ legjobb pizzáját, ezért már egy ideje rágom a fülét, hogy süssön nekem. Be is szereztem hozzá a tönkölylisztet, a paradicsompürét és a finom feltéteket, már csak arra vártam, hogy rá tudjam venni. Megígérte, hogy pénteken süt majd vacsorára, de egy dolgot kötött ki: "csak ha nem lesznek repülő macskakaják és evőkanalak a levegőben!".

 Múlt héten, egyik este nagyon kibuktam. Eleve hisztis napom volt. Nem volt autóm, ezért Gábor értem jött. Csakhogy megérkezett zárás előtt 10 perccel és amikor a kasszát számoltam, akkor végig beszélt és valahogy azt éreztem, hogy képtelen vagyok leszámolni úgy, hogy közben beszél meg kérdez. Végül nagy nehezen csak sikerült, mindent lezártam, de még égett egy villany és pakoltam a táskámat. Már elmúlt 7 óra, tehát zárva voltunk, mire az ajtónak esett valaki. Mutogattam neki, hogy zárva vagyunk, de nem tágított. Odamentem, kinyitottam az ajtót (ha esetleg valami fontos gyógyszerért vagy fülcseppért jönnek ilyenkor, még ki szoktam gyorsan adni). Azonnal felismertem azt az embert, akit nagyon nem szeretek és aki összevissza hazudozik folyton. Eledelt szeretett volna, de mondtam, hogy már sajnos bezártunk. De olyan erőszakos volt, hogy ő itt törzsvevő (mióta itt dolgozom, most láttam harmadszorra) és messziről vezetett ide, hogy végül beengedtem. Zöld rendszámos BMW-vel állt a bolt előtt, de már azzal lépett be, miután beengedtem, hogy neki itt 10% kedvezménye van. Mondtam, hogy olyan nincs. De hogy az ő feleségének van. Megismételtem, hogy olyan nincs és emlékeztem, hogy legutóbb is ezt játszotta velem, akkor se adtam neki 10%-ot. Azt hittem, hogy gyorsan felkap egy kaját és már itt sincs. De nem...nem ám! Nekiállt válogatni: abból az ízből legyen 5, a másikból 6...nem, inkább 7, és ez elsőből inkább 10...kínomban ránéztem és nevetni kezdtem. Hajszál választott el attól, hogy kiküldjem a faszba kizavarjam a boltból. Gyógytápokat válogatott az amúgy egészséges macskájának...mondtam neki, hogy ezek állatorvosi tápok...de nem baj, az övé azt szereti...ha nem zárás után lettünk volna, elmondtam volna, hogy miért ne adjon neki ilyen kajákat, ha egészséges, de mivel nem akartam magyarázni (és meg sem érdemelte volna), hagytam az egészet. Már a tizenhetedik féle tasakos kaját válogatta, amikor azt mondta, hogy ennyi elég lesz. Ezután én mazsoláztam percekig, mert a fizetős készletből ízek szerint kell kivenni és összeszámolni a termékeket. A végén megint verte magát a kedvezményért, mondtam, hogy nincs 10%, arról listát vezetünk, hogy kinek van és ő nincs rajta, de ha akarja, megkérdezem telefonon a főnökömet. Akkor már nem volt olyan fontos. A végén nagylelkűen kihangsúlyozta, hogy nem kér vissza és itt hagyott nekem 20 forintot (ami még rosszabbul esett, mintha eltette volna a visszajárót). Na és ezután végre elindultunk haza. És én a plafonon voltam és egész végig erről az emberről beszéltem a kocsiban. Meg hogy milyen elegem van a vevőkből és azért, mert létezik az a mondás, hogy "mindig a vevőnek/vendégnek van igaza", ezért sokan felhatalmazva érzik magukat, hogy megalázzanak, szemtelenek legyenek, lenézzenek. Kifakadt belőlem több, mostanában történt eset, amiket el se meséltem otthon. Gábor próbált megnyugtatni, meg elterelni másra a szót, de én egyszerűen nem voltam képes lenyugodni. Mire hazaértünk, ő is ideges lett, hogy ezért kár volt eljönnie értem. Közben hallal készült nekem vacsorára, de én nem kértem, mert este már nem szoktam enni, amikor 8-kor hazaérek. Na és ezen neki is elpattant az agya, hogy nekem csinálta a halat édesburgonyával, és én erre nem kérek, miért nem lehet csak egy este kivételt tenni a diétával, amikor ő készült?? Nekem meg épp a kezemben volt egy evőkanál és a macskakaja, mert vacsorát akartam adni a cicáknak...és abban a pillanatban ordítani kezdtem vele, hogy ő is csak szekál most engem ezzel a hallal, és tiszta erőből hozzávágtam a kanalat és a macskakaját is. Aztán beviharzottam a szobába és leültem sírni fél órára. Nagyon rossz volt, azt éreztem, hogy az egész világ ellenem van és már Gábor se szeret. Aztán fél óra múlva kimentem a szobából, adtam a cicáknak enni és elkezdtem mosogatni, mire Gábor odajött és hátulról átölelt. De azóta is emlegeti, hogy csak akkor csinál nekem ezentúl bármit is, ha többé nem lesznek repülő macskakaják és evőkanalak a levegőben.