mennyire kicsi a világ

  Nővéremnek (aki szintén abban a bölcsődében dolgozik, ahova én is fogok menni), van egy munkatársa, a Timi néni. Már mondogatja nekem egy ideje, hogy régen, még a '80-as években ez a Timi néni az Anker közben dolgozott. Nem is tulajdonítottam neki nagy figyelmet, mígnem tesóm folyton kérlelt, hogy nézzek már utána a bölcsis képeimnek, merthogy én is az Anker közbe jártam bölcsibe. A hétvégén megnéztem neki, találtam pár képet, egy csoportképet és a kis bölcsis könyvemet is, tökéletes állapotban, amibe a bölcsis nénik írtak rólam havi jellemzéseket (ez még most is kötelező). Szóval nézegettem a kis könyvemet, ahol először írták, hogy csendes, de barátkozós, jókedvű gyerek vagyok, mindig ugyanazzal a macival érkezem reggelente, pár hónappal később meg már, hogy néha visszabeszélek és nem mindig tudok szépen fésülködni, meg nem mindig sikerül kikapcsolni a szandálomat...de az utolsó jellemzéseket mind egy Timi néni nevű gondozó írta. Elküldtem nővéremnek, meg a csoportképet is, aki rögtön visszaírt, hogy ez bizony ugyanaz a Timi néni, aki most az ő munkatársa. Ő elküldte neki, aki visszaírt, hogy igen, ezeket ő írta és neki is megvan ez a csoportkép és emlékszik is rám. Szerintem tök szép és amúgy ritka dolog is, hogy valaki egész életében megmaradjon egy hivatásnál. Ő majd lassan, pár év múlva nyugdíjba megy, de még mindig ugyanúgy szeret ebben a szakmában dolgozni, mint amikor fiatalon kezdte ezt 1986-ban.