Néró

  Nővéremékhez szombaton megérkezett az új kiskutya, és mivel mi tegnap tesós délutánt tartottunk Gáborral, ezért én is át tudtam menni megnézni az új kis jövevényt. Az egész kiskutya egy pihe-puha, illatos kis szeretetgombóc. Vittem neki ajándékba egy rágókötelet, valamint pár darab rágórudacskát, amikkel hosszabb időre le tudja foglalni magát. Iszonyú aranyos volt! Amikor megérkeztem, éppen aludt, de ahogy meglátta, hogy vendég érkezett, rögtön felélénkült és újrakezdte az őrültködést. Amíg ott voltam, végig nagyon eleven volt, mindent megkóstolt, megrágott ami az útjába akadt és állandóan játszani próbálta hívni tesómék 17 éves kutyáját, Zserbót. Zserbó mélyről jövő morgással adta tudtára, hogy nem akar játszani vele és hagyja pihenni. De a kiskutya azért pár percenként újra próbálkozott, hátha.

Nővéremék, amióta Isaszegre költöztek, már 56 féle ötlettel álltak elő, hogy milyen állatot szeretnének. Volt már szó kecskéről, kakasról, schnauzerről, németjuhászról, egy macskáról, több macskáról, vizsláról stb. Végül, ismerősi körben született két kutya, két kis rottweiler kölyök, így az egyikre jelezték szándékukat. A másik kiskutya egy nap után sajnos meghalt. Néró pedig a múlt héten töltötte be a 8. hetét, így elkerült az új gazdikhoz. Bízom benne, hogy tesómék rendes gazdáig lesznek a kis Nérónak, még addig megnevelik, amíg kicsi, illetve nem fognak ráunni és a veszekedéseknek sem a kutya issza majd meg a levét. Boldog, gazdis életet, Néró!

egy pillanatnyi nyugalom, 
amúgy készült 60 kép, de abből 58 el van mosódva :DD

nővérem Dömének szerette volna nevezni, 
az szerintem is jobban illett volna rá