nyári szandik

  Az olyan napjaimat, amikor nem dolgozom és Gábor sincs itthon, valamiért mindig szeretem telezsúfolni. Ma reggel már úgy ébredtem, hogy tervbe vettem 2 ügyintézést, "plázázást" (célzottan szerettem volna venni 3-4 dolgot, plusz kicsit körbenézni), a lakás kitakarítását, süti sütést, olvasást, tanulást, filmezést, hajmosást+pakolást, illetve a cicavár elkészítését. Ezekből az egyik ügyintézést már reggel sztornóztam, mert az albérlő megint nem volt túl együttműködő: nem küldte el a mérőórákról a képet. Én ezzel a lendülettel töröltem is az előre foglalt időpontomat: ha nincs óraállás, nincs ügyintézés sem. Hezitáltam, hogy autóval vagy busszal menjek- e, de végül meggyőztek a még márciusban vásárolt buszjegyeim.

A Telekomnál kezdtem és nagy szerencsém volt: húztam egy sorszámot, de rögtön utána megláttam a kijelző mellett, hogy valaki odatett egy jóval korábbi sorszámot.  Én a 353-ast húztam és a 346-os feküdt odadobva. Gondolom, hogy valaki kihúzta, de végül nem várta meg, így megfogtam azt a számot is. Így is 40 perc múlva szólítottak csak a talált sorszámmal, hát még ha az általam húzottal várakoztam volna...az lehet, hogy másfél óra is lett volna. Távozáskor én is odatettem a számomat, hátha az is segített valakinek.

Utána nézelődtem: Gábor egyik húgának akartam valami apróságot vadászni a születésnapjára, illetve magamnak nyári lábbelit és napszemüveget. Életemben először bementem a Yoyoso nevű boltba, ami kicsit ilyen Tiger jellegűnek tűnik első ránézésére, de bent megállapítottam, hogy annál sokkal jobb. Minden nagyon kis szép és praktikus, ráadásul nem is drága. De megálltam, hogy bármit is vegyek magamnak, viszont Gábor húgának találtam két kis csajos cuccot, amiknek szerintem tuti örülni fog. 

Napszemüveget is hamar vadásztam jó áron, a Deichmannban pedig kaptam egy nagyon szép papucsot, meg egy bebújós, egyszerű cipőkét. Pont ilyeneket akartam: egyszerűt és nagyszerűt. Én szandiból és papucsból nem szívesen veszek drágát, márkásat, mert szerintem nekem valami különleges érzékem van ahhoz, hogy nagyon hamar tönkretegyem őket. Volt már sok márkás cipőm és szandim, azokat is nagyon hamar elnyűttem...nem tudom, lehet a lábammal vagy a járásommal van a baj. :D Szóval én az ilyen egynyári dolgokat szeretem ilyenkor venni. (Még múltkor a Pólusban vettem egy szép szandit, az mondjuk márkás és nem is volt olcsó, de szerelem volt első látásra és azért kellett egy ilyen darab is.) Itthon észleltem, mikor nézegettem az új szerzeményeket, hogy úgy látszik, nagyon rá vagyok most függve erre a színre:

szerzeményeim :)

Aztán már csak a DM-be futottam be körömlakklemosóért, meg ott lehet kapni a cicáim kedvenc jutalomfalatkáját, úgyhogy abból is feltankoltam. Meg persze a Spar-ba, mert napok óta tervezem, hogy megsütöm Ilonka citromos pitéjét. Csak joghurtot meg bio citromot kellett vennem hozzá, a többi hozzávaló van itthon. De aztán most megint az van velem, mint egész héten: alig bírok enni és hamar rosszul leszek. Két nap alatt sikerült négy kis darab juhtúrós csirkemelltekercset megennem egy kis zöldséges rizzsel, a szendvicseket rendre hazahozom, néha az almát is. Salátát is viszek mindennap, de már olyan rosszul vagyok attól is (sima zöldsaláta mix egy kis ezzel-azzal), hogy múltkor magamba erőltettem, mert kell a zöldség, de utána fél óráig azt éreztem, hogy tényleg visszajön. Sokszor már a saláta gondolatától is felfordul a gyomrom. Volt már ilyen időszak a diétámban pár hónapja, írtam is róla. Nem tudom miért van, mi okozza, de tényeg alig bírok enni és könnyen hányingerem lesz szinte mindentől. Szóval, hiába vásároltam be a citromos pitéhez és időm is lenne megcsinálni, egyelőre nem látok rá sok esélyt, mert nem kívánom. 

Közben, mire hazajöttem, meghozták az új étkészletünket. Azért kellett újat vennünk, mert a mosogatógépbe, amit kaptunk, a mi tányérjaink nem fértek be (csak a 24 cm-es tányérok). Megmondom őszintén, nem is bántam, mert szedett-vedett tányérjaink voltak: az én tányérjaim a régi életemből (és akkor szerettem mindenből 1-2 darabot venni, hogy változatos legyen), a Gábornál lévő készlet maradéka, a húga tányérjai, sőt, még olyan tányérunk is volt, amit Marcitól kaptam. El lehet képzelni: eltérő formák, méretek és színek...bajnak éppenséggel nem volt baj, mert célnak megfeleltek, de így, hogy nem fértek be a gépbe, örültem az új szettnek. Ez az új készlet teljesen egyszerű, sima, fehér, hagyományos, illik mindenféle ünnephez és a lényeg: 8 egyforma leveses és 8 egyforma lapostányér. Már be is raktam őket egy körre a gépbe átmosni, aztán kiveszem a szekrényből a régi összeszalajtott készletet és szépen beteszem a helyére az újakat. 

Aztán, ami még ma szerintem belefér a napba: egy minimális takarítás, olvasás, séta Marcipánnal, hajmosás+arcpakolás, és talán a cicavár összeszerkesztése lesz.