szita-szita péntek

  A péntek volt az egyetlen szabadnapom a héten, amit Gáborral együtt tudtunk tölteni. Azonban sajnos már reggel úgy ébredtünk, hogy tudtuk: ebből a dunakanyaros bicajozásból aznap nem lesz semmi. Gábornak még előző nap beállt a dereka, én meg valahogy olyan rossz közérzettel ébredtem, hogy egy ideig még azt is hittem, hogy lebetegszem. Nem lettem aztán beteg és rá is jöttem, hogy egyszerűen csak fáradt vagyok, így abban maradtunk, hogy nem szervezzük túl a napot. Közben Ilonka írt nekem, hogy valóban megyünk-e a Dunakanyarba, mert akkor összefuthatnánk. Így rögtön nagyon jó ötletnek tűnt, hogy autózzunk csak le Vácra és látogassuk meg őket. 

Előtte még el akartam intézni a tüdőszűrőt, de elhajtottak, mert nem volt beutalóm, de miután mérgelődtem egy sort, hogy minek beutaló egy olyan vizsgálatra, amiért amúgy is fizetek...rájöttem, hogy már évekkel ezelőtt is beutalóval mentem, úgyhogy mindegy. Így viszont nem úsztam meg a belvárosba való bebumlizást: a háziorvosom a hatodik kerületben van. Írtam is neki rögtön, délután már a felhőben voltak az e-beutalóim, amik viszont a Csengerybe szólnak. Szóval lassan, de biztosan haladok a beszerzendő papírokkal...

Nagyon gyorsan, alig 40 perc alatt leértünk Vácra, ahol a Lujzában találkoztunk Ilonkával és Danival. Hát én Daniról ódákat tudnék zengeni, annyira szép, kedves és aranyos! Először picit zavarban volt előttünk, mint idegenek előtt, de hamar feloldódott és a végén már Gáborral hintázott és csúszdázott, meg annyira belejött a lépcsőzésbe, hogy egymás után tette a köröket és mondogatta, hogy még egyszer! Tündéri volt.

Nagyon jól sikerült a találka, annyira szeretném, ha többször lenne alkalom találkozni, sétálni, dumcsizni. 

Ezután hazamentünk, Gábor nem érezte túl jól magát, úgyhogy csak pihenni szeretett volna. Készítettem rántott sajtot, nagyon szeretjük mind a ketten, mégis ritkán eszünk, mivel csak frissen jó, ezért akkor csinálok csak, amikor mind a ketten otthon vagyunk. Meg ugye pepecselős is, duplán panírozni, ráadásul ezzel a teljes kiőrlésű prézlivel dolgozni nem egy leányálom. A végeredményért persze megérte, nagyon finom volt. Mást úgy nem is nagyon csináltunk aztán: Gábor egész nap a földön feküdt, valamiért az a teóriája, hogy ha a kemény padlón fekszik, az jót tesz neki ilyenkor. Filmet néztünk, elvittük Marcipánt este egy kis sétára, én meg szedtem meggyet és ribizlit hátul a kertben. Igazságtalan, hogy az ilyen szuper, együtt töltött napok mindig huss, elrepülnek...

(szita-szita péntek: ígérem, nem fogok ezentúl mondókás és dalocskás címeket adni a posztoknak, de néha elmormolok már néhányat főzés közben)

ez ma reggeli kép ❤

bio meggy a kertünkből