a téli lak

  Egyébként nem látom már annyira borúsnak ezt a lakásbavisszaköltözős dolgot. Persze, én lennék a legboldogabb, ha mégsem kellene, de tudom, hogy erre a télre nem lesz más választásunk. Az árnyoldalai ugyanúgy megvannak, ahogy azok az első gondolatok formájában felbukkantak bennem, amikor egyértelművé vált, hogy ezt tudjuk csak tenni. Három irányból is panaszkodós, mindenért is átkopogó, pletykás szomszédok. Zajos, büdös, nyüzsis, forgalmas hely. A természet hiánya. A kutyám nélkülözése. Eleve: a ház elhagyása, ahol otthon érezzük magunkat. De miért nem látom már annyira borúsnak?

Mert ezt is elkezdtem egy kis kalandnak felfogni és összességében azért vigasztal a tudat, hogy időszakos költözésről beszélünk, nem véglegesről. Ahogy megjön a tavasz, mehetünk is vissza. A lakásra pedig úgy gondolok, hogy szépen visszahordunk mindent, kifestünk, egy-két dolgot szeretnék is venni bele, hogy télre hangulatossá tegyem. Én pl. imádom a szőnyegeket. Tudom, hogy manapság ez már nem annyira divat, mint régen és egy állattartónak nem is túl praktikus, de az én ízlésem szerint nagyon otthonossá, hangulatossá teszi a lakást. A lakásban amúgy parketta van, ami kicsit nyikorog, aminek szerintem szintén megvan a maga bája. A bejárati ajtót cseréljük és én már azon töröm a fejem, hogy milyen őszi koszorúval dekoráljam majd. Azért ennek a kis lakásnak is meglesz a romantikája és most már nevet is adtunk neki: a téli lak. Nem lesz azért ez annyira rossz, biztos vagyok benne.

Mivel kanapénk nincs és egyéb ülőalkalmatosságunk sem, még csak asztalunk sem, ezért azt tervezzük, hogy nem nagyon hívunk majd oda vendégeket. Pl. karácsonyra biztos, hogy nem. A család már most közölte, hogy karácsonykor mi megyünk hozzájuk: karácsony első napján Gábor családjához, a házba, a második napján pedig nővéremékhez, Isaszegre. Persze, lesznek azért székeink, meg egy asztalt szerzünk valahonnan, a franciaágyat is visszük, de most erre a 6-7 hónapra nem tervezek egy étkezőgarnitúrát venni, hogy aztán azt költöztessük majd vissza a házba. Kanapé a házban van nekünk, erre a pár hónapra meg nem veszek egy újat a lakásba. Ha utána megint szeretnénk esetleg kiadni, akkor üresen jobb is, mint bútorozva, szóval ilyen értelemben, berendezésileg nem szeretnénk a lakásra költeni. Egy valami fog nagyon hiányozni a tárgyak közül, amit most nem hozunk és nem is tudja pótolni semmi: a könyvespolcot és rajta az összes könyvemet, ami számomra az otthonosnál is otthonosabbá varázsol egy lakást. De majd túlélem valahogy.