erős hét, erős események

  Volt a hétnek egy szuper csúcspontja, a szülői. Ahol nagyon tetszett minden, a kis környezet, ahol dolgozni fogok, a leendő munkatársaim és a társam is, akivel egy csoportunk lesz. A szülőin elhangzott egy általános, de jó hosszú tájékoztató, utána pedig bemutatott minket a bölcsődevezető a szülőknek, majd időpontokat osztottunk ki a beszoktatásra, a családlátogatásra és a jeleket is kiválaszthatta mindenki. Én, bár azt éreztem, hogy a jelenlévő kisgyermeknevelők között ülve semmit se tudok még, mégis nagyon beszédes voltam és sorban szólítgattam a szülőket, mosolyogtam és kb. 2 perc után az összes szülőről tudtam, hogy melyik gyereknév tartozik hozzá. Nagyon lelkes vagyok, mert azt érzem, hogy jó lesz nekem itt, szeretni fogom, jól fogom csinálni. Nekem helyem van itt. 

Az albérlőhöz felmentünk utána, de nem volt otthon. Hívtuk, de nem vette fel. Aztán másnap küldött egy sms-t, mire gyorsan visszahívtuk és végül Gábor beszélte vele, mert ő egyrészt határozottabb, szókimondóbb, másrészt ő nem volt emiatt ideges, végig nagyon higgadt maradt, harmadrészt látta rajtam, hogy síkideg vagyok, így megkímélt a szerződésfelmondátstól. A csaj megint jött a habos-babos történeteivel, meg hogy ő nem is tudta, hogy ennyivel tartozik tééényleg? de azt hogy? ilyen kis ártatlan, egérke hangon, miközben egy nagy zsivány a nő. Az az igazság, hogy Gábor már az elején megmondta, hogy ne adjuk ki neki, mert nincs jó érzése vele kapcsolatban, de én meggyőztem, hogy jószívűnek kell lenni és mindenkinek esélyt kell adni, megsajnáltam a nőt. Így gondolom már értitek a helyzetet, hogy mire gondolok. Szóval a nő beköltözött négy gyerekkel. Kismilliószor adtam haladékot, elnéztem, befizettem én, karácsonykor nem volt pénzük, nem kértem el a decemberi bért. Jaunárban kovidos lett a legkisebb, és még februárban is az volt, de könyörgöm, év elején ki nem volt kovidos?? Én már egy irgalmas szamaritánus voltam, de a végén betelt azért nálam is a pohár, mert sajnos nem vagyok szociális intézmény. A csaj nagyon sokkal tartozik, de én már a két kezemet összeteszem, hogy a rezsiket rendezi és elhúzza a csíkot úgy, hogy soha többé az életbe ne lássam... A szerződését felmondtuk, szeptember 15-ig ki kell költöznie, különben sajnos tényleg jogi útra fogom terelni az ügyet, mivel van hivatalos közjegyző által írt szerződésem. Nem tudok tovább elnéző és kedves lenni és nem is akarok. A telefonban elvileg tudomásul vette és azt mondta, nehéz lesz és nem tudja hogyan, de keres egy másik lakást. Hát így vagyunk most az albérlővel. 

Aztán meg jött ez a hatszoros rezsiár-hír, ami hideg zuhanyként ért, hogy vissza kell költöznünk a lakásba. Ma meg újabb hideg zuhany, hogy tavalyi fogyasztás alapján számolják majd. A lakást ez nem érinti, de itt a házban egy havi számla, ha tavalyi fogyasztással számolják, több százezer forintra rúgna. Tényleg van, aki ezt ki tudja fizetni?? Itt most úgy áll a dolog, hogy ha ez lesz, akkor szerződést bontunk.