szerda, július 13

hard day

  Vannak ilyen napok, mint pl. a mai is, amikor annyi izgulni-való halmozódik fel, hogy pl. enni se bírok. 

Ma is szabad lennék elvileg, de jöttem a kórházban lévő kollégám helyett dolgozni. Annyira nem baj ez és csak fél napot vagyok, mivel előre jeleztem, hogy ma nem érek rá. Kettőkor levált majd a főnököm, utána hazamegyek, átöltözöm csinosba és bemegyek a városba, ugyanis ma van a szülői értekezlet. Előtte beszélek is az új főnökömmel és találkozom a társammal, akivel szeptembertől együtt visszük a tipegő csoportot. Hat gyerekem lesz, akiknek ma fogok találkozni a szüleivel és nagyon izgulok: remélem szimpatikus leszek mindenkinek és nem kapok olyan kérdéseket, amikre nem tudok majd válaszolni.

Ezután pedig még felmegyünk az albérlőmhöz és kitesszük a lakásból. Ez se lesz piskóta.

Jaj, de szeretnék már a nap végén lenni, otthon, nyugiban és mindenen túl lenni. 

2 megjegyzés:

  1. Szerettem volna, de nem mertem rákérdezni, hogy mi van az albérlőddel? Remélem simán megy majd minden, a szülőin is biztos, hogy jó benyomást teszel a szülőkre, majd írd meg, ha van kedved, hogy alakult a mai nap, én drukkolok!
    :-))

    VálaszTörlés