indián nyár

  A napokban ragyogó idő van, úgy tűnik egy hétre még visszatért a nyár. Én már várom a hideg, esős őszt, de azért ennek is tudok még örülni. Sokat ülök kint a teraszon a kutyusommal és gyűjtöm magamba a D-vitamint. Igyekszem mindennap legalább egy órát sétálni a közelben. Örülök nagyon, ha Gábor is velem tart, de nála a sok munka még mindig fennáll, és ez még így is marad egy ideig, így inkább ünnepnapnak számít, ha velem tud tartani. Én egyedül is szeretek sétálni, olyankor nézelődni, gondolkodni. A házunktól jobbra indulok el, ott felkanyarodom a domb felé, végigmegyek az ott lévő ösvényen, elhaladok a Noé Állatotthon mellett, felkaptatok a dombra, majd a kőrakásnál, ahol az út elágazik, jobbra fordulok és ott jövök lefelé, a kanyargós úton át egészen az első utcáig, ahol egy idő után elérem a mi utcánkat és befordulok haza. Szeretem ezt a kört, kicsit több mint 4 km. Esőben is fogok errefelé sétálni, tavaly is gyakran mentem erre a hideg ellenére is. Hangulatképek:

a sétaútvonalam

napozás a teraszon ❤️

a cicák is élvezik az utolsó tetőre-kijárós napokat

brokkolis csirke krumplipürével, 
az egyik kedvenc ételem mostanában

Nagyon örülök, hogy megint van időm finomakat főzni. Mostanában ez a brokkolis-sajtos csirke lett a nagy kedvencem. Régen camembert-rel csináltam, de azt most mellőzöm, így legutóbb gouda és cheddar sajtot göngyöltem bele és azt hiszem, még a régi receptél is finomabb lett ez a változat. Ma sütőtökkrémlevest főzök, pirítok hozzá jó sok tökmagot, alig várom. Amúgy, tök érdekes, de sokkal kevésbé kívánom az édes ízt, mint korábban. Még pár hete volt, hogy Gábor meglepetésként elvitt cukrászdába és a hatalmas választék ellenére alig tudtam valamit választani, aztán szinte csak nyammogtam rajta, pedig friss és finom volt a válaszott süti. Ellenben a sós dolgokért meg vagyok veszve, állandóan főtt kajákon jár az eszem, friss sajtos pogácsán, szendvicseken. A gyümölcs lett még nagy favorit, persze régen is szerettem, de most mindenféle van itthon. Még a fagyasztót is televásároltam fagyasztott gyümikkel és állandóan azokra járok rá. Egy sütifajta van viszont, amit nagyon szeretek és azt mostanában gyakran eszek: az Auchanban kapható túrós-csokis kifli, az valami mennyei. 

Tegnap amúgy megint volt egy kis érzelmi hullámzásom. Gábor délelőtt csinálta a szobát, én cikket írtam, utána elmentünk bevásárolni. Az volt a terv, hogy utána itthon együtt ebédet főzünk, sétálunk, filmet nézünk, kettesben leszünk. De közben öccsét felhívta az a pár, akikről már korábban írtam, hogy én nem annyira kedvelem őket, hogy nem megyünk-e át hozzájuk délután. Nekem semmi kedvem nem volt, ráadásul én már elképzeltem a délutánt Gáborral kettesben. Mondtam, hogy menjenek, én itthon maradok. Gábor viszont kijelentette, hogy akkor ő sem megy, de közben tudtam, hogy menni akar és próbált is rábeszélni, hogy mozduljunk ki. Igaza volt, de közben ezen megint sírásig kiborultam, hogy nekem minek kell menni az ő öccsének a barátaihoz, akiket nem is kedvelek? Aztán mégis megerőltettem magam és mondtam, hogy oké, menjünk. És végül a látogatás nem is volt rossz, sőt, jól éreztem magam. Nem tudom miért volt nekem eddig ellenszenves ez a pár, de valahogy így, a saját otthonukban nem tűntek annak, sőt. Jókat beszélgettünk, ettünk, a gyerekeik is nagyon aranyosak (velük most találkoztam először) és van egy hatalmas bobtail kutyájuk, aki teljesen odavolt értem. Az est fénypontja pedig az volt, hogy gyümölcssaláta volt desszertnek. Szóval mintha csak az én kívánságaimat lesték volna. Úgyhogy ezennel visszaszívok mindennemű negatív dolgot, amit korábban rájuk mondtam, túl hamar vontam le következtetéseket róluk, tévedtem. Ami mondjuk nem volt vicces, hogy amíg főtt a gulyás a bográcsban, hoztak nekem a kert végéből egy hintaágyat, hogy kényelemben legyek és ahogy Gáborral beleültünk, leszakadt. Nem a fém része persze, hanem a vékony szövet hasadt ketté, ami alatt semmi fém rész nem volt, mint a komolyabb hintaágyakon. Meg is ijedtünk, mondjuk kívülről nézve baromi vicces lehetett, ahogy káromkova eltűnünk a hinta közepén, de mindenki megijedt, hogy jól vagyuk-e. Én eléggé megütöttem a hátamat a gerincem mentén, látszik is a nyoma, de ennél nagyobb bajom (remélem) nem lett. 

Amúgy most érzem azt, hogy végre van időm molyolgatni itthon. Már kiselejteztem a ruhás szekrényemet, a nyári ruhákat is eltettem egy külön kartondobozba. Sajnos kétlem, hogy jövő nyáron is jók lesznek rám, de aztán ki tudja... Rengeteg baba cuccot kaptunk már barátoktól, azokat szoktam nézegetni, rendezgetni. Egy hátsó kis szobába bepakoltunk a baba fürdőkádat, etetőszéket, babahintát, légzésfigyelőt és a szuper babakocsit is, amit kaptunk (mert a cicák már nagyon érdeklődtek és persze kipróbálták a babakocsit, sejtettük, hogy ez lesz, úgyhogy el kellett zárni). A babaruhákat szoktam pakolgatni, méret szerint válogatni, elolvadok a picike méretektől, a kis kertésznadrágtól és ingektől, pólócskáktól..❤️

Legközelebb november 9-én megyek UH-ra, de már nagyon várom, hogy tudjam, minden rendben van odabent. Nem izgulok azért vészesen, de kicsit mindig bennem van az aggódás, hogy vajon hogy van a kisbabám. 

Update, elkészült:

isteni lett