októberi napok: munka, filmek, főzés, talált macska

  A héten volt pár keményebb melós napom, pl. a szerda és a csütörtök, amikor tényleg reggeltől-estig a gép előtt ültem, excel táblázatokat gyártottam, pötyögtem, adatokat bányásztam...hogy ez a fajta meló mennyire nem fekszik nekem...visszasírtam a termék-és kategórialeírásokat, bár sokszor ott sem könnyű mindig kreatívnak és frappánsnak lenni. Az exceles munkával két nap alatt végeztem, a Woltnak kellett őket összeállítani és a főnököm nagyon elégedett lett a végeredménnyel, én pedig annak örültem, hogy nincs több táblázat. 

Amúgy még mindig nagyon sokat vagyok egyedül és bár szép lassan haladok az itthoni szanálásokkal, rendrakásokkal és takarításokkal, egyre több filmet nézek. A héten pl. megnéztem a Jeffrey Dahmer-sztorit, a Drive my car c. japán filmet (ami Murakami regénye alapján készült), most pedig a Home for Christmas c. norvég sorozatot nézem, ami pár éve volt nagy sláger, én viszont csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem. Nagyon (nagyon-nagyon) élvezem, hogy végre eredeti nyelven vagy angol felirattal nézhetek filmeket, mert Gáborral azt sajnos nem lehet (ő annyira nem tud angolul, mint én, a feliratot pedig nem látja, mert hiú ahhoz, hogy szemüveget hordjon). Az olvasás megint egy picit háttérbe szorult a vizsgák óta, azóta pedig még nem találtam vissza hozzá. Pedig vár egy félbe hagyott Murakami regény és a lassan közeledő szülinapomra is mindenkinek azt mondom, aki megkérdezi, hogy mit szereték: könyveket. 

A konyhában töltött idő tölt még el örömmel. Nem főzök nagy ritkaságokat, inkább régi klasszikusokat, amiket tényleg ezer éve nem ettem. Csináltam a héten isteni tarhonyás húst, toros káposztát, gyümölcslevest (ami annyira finom lett, hogy egy nap vagy háromszor rájártam), fetás-paradicsomos tésztát (ez egy újítás volt) és paradicsomos káposztát, aminek már csak a gondolatára mindenki fintorgott. Én viszont ovis koromban ettem szerintem utoljára, így ma két tányérral is megettem belőle, amikor készen lett. Sütöttem diós muffinokat, mert közeleg a halloween és még jómúltkor vettem az Aldiban ilyen nagyon cuki dekorációs sütiszórókat (denevér, csont, szellem). A tervem az volt, hogy muffint sütök, amire cukormázat kenek és arra mennek rá a kis dekorok. A muffin mennyei lett, a 12 db alig fél nap alatt el is fogyott, de a máz persze nem sikerült és igazi ronda süti lett a végeredmény. Tavaly répatortát sütöttem halloweenra, amire végül Gábor rajzolt csokifilccel egy nagy boszorkányt. Most, bár már utólag rájöttem hol hibáztam a cukormázzal és másodszorra valószínűleg sikerülne, új ötletem van, amit majd csak akkor mutatok meg, ha tényleg sikerült is. Amúgy számtalan tervem van, hogy miket szeretnék mostanában sütni, főzni. Pl. nagyon finom céklaburgert tudok csinálni, de nem sütöttem már vagy egy éve. Láttam egy isteninek kinéző hajtogatott sajtos pogácsa receptet is. A nagy rendrakások közepette rájöttem, hogy van egy szuper római tálam, amit még egyszer sem használtam, pedig abban is isteni kajákat lehetne készíteni. Láttam nagyon guszta és nem bonyolult pad thai receptet is. Ezen kívül megint nagyon rég nem ettünk gombás-zöldborsós rizottót, rántott sajtot, töltött palacsintát. És persze hazudnék ha azt mondanám, hogy néha nem morfondírozok már azon, hogy idén mi legyen a karácsonyi menü...

A felújítás picikét most megtorpant. Egyrészt megcsappant a pénzünk, másrészt Gábor elfáradt és kicsit én is kezdtem már belefelé fordulni a sok egyedülléttől. Úgyhogy a héten tartott pár nap szüntetet és itthon volt velem. Főzött nekem, ágyba hozta a kávét, voltunk sétálni, vásárolgatni, romantikázni, nagyon jó volt. Ma viszont újra távol van és jövőhéten megint túlórázik a munakhelyén. Pl. halloweenkor se lesz itthon és nekem így egyedül nincs is kedvem tököt faragni :(.

(Arról nem is beszélve, hogy idén a szenteste is pont rá fog esni, így aznap kb este 7-ig egyedül leszek.)

Ami még történt, hogy tesómék találtak Iseszegen egy kiscicát, aki keservesen sírt a zöldséges előtt és amikor tesómék elindultak haza, a kiscica ment utánuk. Felvették hát és hazavitték. A kiscica azóta is fúj az otthoni kutyákra és mindenféle ijesztő hangokat próbál kiadni magából, hogy megijessze a rottweilert. Viszont a legnagyobb nyugalommal sétál be az unokahúgom ágyába és alszik ott egészen reggelig. A macska természetesen koromfekete és egyelőre a Démonka nevet viseli. Remélem rendesen vigyázni fognak rá és nem unják majd meg, hogy aztán nálam kössön ki.

mai, ködös reggel