piacozás

  Még valamikor a hét közepén megígérte Gábor, hogy szombaton csak az övé vagyok, így azt csinálunk, amit szeretnék. Én pedig mondtam, hogy szeretnék elmenni a gyömrői Karácsonyfalvára. Erre ő kitalálta, hogy előtte piacozhatnánk is egyet Gyömrőn és reggelire ehetnénk a messze híres gyömrői lángosból. Nagyon vártam tehát a mai napot, de tegnap azért a biztonság kedvéért utánanéztem mindennek. És még jó, hogy így tettem, mert a gyömrői piac bizony csak vasárnaponként van nyitva (de miért?). Karácsonyfalva pedig bár nyitva van, de utólagos kutakodásom által kiderült, hogy az egész "falu" csak egy egylégterű, picike bolt. Én azt hittem, hogy valamivel nagyobb, mondjuk mint a gödöllői karácsonyház vagy a szentendrei karácsony múzeum. Úgyhogy sztornóztuk végül ezt a tervet. Közben Gábornak jelzett az egyik kuncsaft, hogy át tudna-e ugrani hozzá szombaton felmérni a munkát, ami lenne. Ezekre nemigen szokott nemet mondani és mivel közel is van és csak felmérni menne, rábólintott. Ekkor azt ígérte nekem, hogy találjak ki akkor délutánra valami programot és akkor tutira azt csináljuk, miután hazajött. De közben este tervezgettünk megint és arról beszéltünk, hogy ha szombaton, azaz ma összekapjuk magunkat és nem megyünk délután sehova, akkor estére le tudunk költözni az új hálószobába és akkor az is kész lenne. Mivel ez volt a logikus és már én is nagyon szerettem volna leköltözni, hagytam a délutáni programozást... Ma pedig korán ébredtünk (én 6-kor, Gábor fél 7-kor) és miközben iszogattuk a kávét, Gábor kitalálta, hogy attól még elmehetnénk lángosozni és piacozni Keresztúrra. Én rögtön rácsaptam az ötletre, mert szeretem a keresztúri piacot és ott is nagyon finom a lángos. 8 után valamivel már ott is voltunk, vettünk lecsónak való hozzávalókat, egy csomó almát és gránátalmát. Kérdeztem Gábortól, hogy minek vett 2,5 kg almát? Mire ő: hát hogy a kis feleségem süssön nekem olyan nagyon finom almás-diós sütit! Ja hogy ja. 

Bementünk még a nagy kínai áruházba, ahol a kávé, a tea és az édesség még mindig nagyon olcsó a mostani árakhoz képest. Idén a Sport is kijött egy külön szaloncukorral, így vettünk egy dobozzal, hogy lemeózzuk, nagyon finom. 

Persze lángost is ettünk: kapros-juhtúrós-sajtos-lilahagymásat, isteni volt. 

Utána meg aztán tényleg összekaptuk magunkat itthon. Gábor akart még az ablakra egy rolót szerelni, de rossz méret volt itthon. Mindegy, ez is várat majd magára a karnissal együtt. Kipakoltuk a szerszámokat, lehordtunk mindent, én kitakarítottam az új szobát, felporszívóztam, felmostam, lepucoltam a tükröt. Most már csillog-villog és már csak le kell hurcolni a cuccokat: az ágyat, a tévét, a kanapét, a kisasztalt. Úgyhogy ma már szerintem tutira lent alszunk.

Tegnap délután meg feküdtünk az ágyban, filmet néztünk és egymás után elég sokszor éreztem, hogy aprókat hullámzik a hasam. Ezt pár napja éreztem először, de akkor annyira enyhén és ritkán, hogy azt hittem csak egy izom ráng a bőröm alatt, vagy valami ilyesmi. Mivel mindenki azzal jött, hogy buborékokat érzett először, ezért én is buborékot vártam, de buborék nem jött. Cserébe ez a tenger hullámzásához hasonló mozgás, illetve mintha egy ideg mozogna a hasamban, na ilyen érzésem van most már egyre sűrűbben, főleg, ha hanyatt dőlök az ágyban. És tegnap este végig ez ment, nagyon sokszor éreztem a hullmázást és nagyon boldog voltam. Tudtam, hogy a kisbabánk mozog és örömömben is el pityeredtem rajta.