amúgy meg

  Természetesen még mindig a kutya körül forog szinte minden gondolatom és gyűlölök itthon egyedül lenni, mert azt érzem, hogy akkor szinte felemésztenek a kételyek, a teóriák és az érzelmek, túlpörög az agyam a kutyatémán. Azt érzem, hogy egyre jobban kezdek megbékélni az eutanázia gondolatával és hajlok is rá...erre tegnap Gábor beközli, hogy szerinte még korai, adjuk még neki pár hetet vagy akár hónapot, mert végülis mindennap kicsit erőre kap és köröz az asztal körül, hogy ki ad neki valami finom falatot. Úgyhogy megint elbizonytalanodtam, megint romjaimból kaparom össze magam és nem tudom mitévő legyek. 

MÁS

• Levizsgázott a kocsim hibátlan állapotban. Ennek nagyon örültem, mert azért valami kis gikszer folyton volt vele. Miután kicseréltük a váltót, gyakran villogott, hogy rossz az egyik légzsák vagy ki van égve hátul egy-két féklámpa...Gábor addig bütykölte, míg végleg eltűnt a kis sárga háromszög a kijelzőről és a kocsim áthasított a vizsgán nulla hibaüzenettel.

• Remélem meggyógyult a lábam/talpam. Nagyon sokáig fájt, több mint két hétig, a fájdalom már felkúszott a lábamon egészen a derekamig. Most már 4. napja nem fáj és ma először el is mentem végre egy nagy sétára, ami már nagyon hiányzott.

• Voltam a házi orvosnál pénteken a táppénzes papíromért és kérdezte, hogy miért is voltam táppénzen? (Az asszisztense intézi ezeket, de az orvosom amúgy sincs soha képben semmivel.) Mondom neki, hogy miért, mire nagyon megdicsért, hogy nagyon jól nézek ki, nem is látszik rajtam, hogy babát várok és legalább majd nem kell sokat leadni. Jól esett a bók, de sejtem, hogy a harmadik trimeszterben jön majd a hízás oroszlánrésze... Mondjuk Gábor is mindig dicsér, hogy milyen csini vagyok és az új ruháim is megjöttek, amik nagyon jól állnak. Ettől függetlenül én persze látom magamon, hogy hol nézek ki másképp, mint mondjuk nyáron, de egy narancsbőr probléma nekem igazán semmi ahhoz képest, mint amennyire várjuk ezt a drága kisbabát.

• És ha már kisbaba: egyre többet és nagyobbakat mozog odabent. Ha Gábor ráteszi a kezét a pocakomra és otthagyja, meg beszél is hozzá közben, nagyon intenzíven kezd el mozogni és ez annyira jó érzés.

• Tegnap várakoztam bent a városban két órát, mert hamar végeztem a házi orvosnál, a fiúk meg még úszni voltak és őket vártam, hogy felvegyenek. Beültem a Flowba, ami amúgy a kávézó mellett van, ahol régen dolgoztam, de tudtam, hogy Marci nem lesz bent, így oda nem akartam bemenni. Szóval beültem a Flowba, rendeltem egy kávét, egy péksütit és elővettem Kiss Noémi új könyvét (ami egyelőre vegyes élmény, majd írok róla). És valahogy annyira elkapott ez a téli/decemberi/karácsonyi hangulat, hogy hirtelen nagyon boldog voltam és azt éreztem, hogy szuper életem van és nem cserélném el senkiével. (Amúgy se szoktam azt érezni, hogy elcserélném máséval, de akkor ott abban a másfél órában olyan jó volt minden.)

• Kitaláltam, hogy életemben először megpróbálok bejglit sütni. Megvettem hozzá mindent, vagy ma délután nekiállok, ha lesz hozzá kedvem, vagy majd holnap, ha Gábor is itthon lesz (szeretek vele együtt ténykedni a konyhában). Valamiért nekem a bejgli eddig ilyen nagy misztikumnak számított, hogy azt csak a profik sütnek, meg a cukiból rendeljük két rúddal, meg persze a nagyié volt régen isteni...de nekem az úgyse menne. Hát majd meglátjuk, szerintem nagyon elrontani úgyse lehet. Ha meg széttörik, akkor is mindegy: nem szépségversenyre készül és úgyis pillanatok alatt elfogy majd.

zserbós csiga és cappuccino