Valahogy nem igazán sikerült jól a tegnapi családi összejövetel. Addig minden tök jó volt, amíg meg nem érkeztek a vendégek. Nagyon jól haladtunk Gáborral, mindent szépen előkészítettünk, megterítettük az új asztalt, készült a többféle ebéd stb. Aztán hirtelen berobbant mindenki és az egész hangulat elszállt... A legjobban azon húztam fel magam, hogy a gyerekek tényleg épphogycsak nem bontották le a lakást...én nem tudom milyen anya leszek, de hogy ilyen neveletlen gyerekem nem lesz, abban biztos vagyok. Pedig ezek a gyerekek már nem olyan kicsik, de úgy viselkednek, mintha őrült ovisok lennének. Szerintem alapvető dolgokra nincsenek megtanítva, ránevelve, így aztán arról szól az egész ittlétük, hogy mindent szétkapnak, a szülők meg ordibálnak velük. Kergetik a macskákat, rágót tesznek a bútorra, minden kajára és sütire finnyáznak, csapkodják az összes létező ajtót és nekem mondjuk ott gurult el a gyógyszerem, amikor az emeletről "véletlenül" legurult kosárlabda valakinek a veséjére esett, aki még az asztalnál ült és evett. De tegnap a felnőttektől se voltam elragadtatva. Én gyűlölöm az alkoholizmust (nyilván okom van rá, mert abban nőttem fel) és nem igazán tudok túllendülni azon, ha valakinek a részegsége elb@ssza a délutánt, amire én tökre készültem. Meg az olyan okoskodás is kikészít, hogy most biztos azért fáj a lábam, mert tavaly márciusban beadattam egy covid elleni oltást. Meg azt is halálra unom, hogy állandóan a poltikáról kell beszélni, meg hogy nyugaton élni sokkal jobb és mekkora nyomor ez az ország meg a magyarok milyen nyomorultak...és bontsunk még egy sört és öntsünk még egy kör pálinkát és akkor lehet tovább beszélni a benzin árakról meg a rezsiről és hogy a boltban nincs hatósági áras tej. Semmi vidámság, semmi jókedv, csak mindig ez "az élet szar" felfogás...
Azt se bírom, hogy állandóan valamin vitatkozni kell és mindig jól meg kell mondani a másiknak. Komolyan, lehet velem van valami baj, de ha már emelkedett hangot hallok, összeszorul a gyomrom, annyira gyűlölöm ezt az "én jobban tudom, úgyhogy hangosabban mondom" hozzáállást. És ez most vegyesen igaz az én családomra és Gáboréra is, annyira okos mindkét oldal, hogy én nem is értem, hogy élhetek ilyen bután az ő árnyékukban... Néha olyan elegem van Gáboron kívül mindenkiből, hogy legszívesebben a világ végére költöznék vele egy tanyára és csak néhanapján jönnék rokonokat látogatni.
Sajnálom, ez nagyon rossz lehetett tényleg. Ti olyan szép idillben és boldogságban éltek, ez sajnos ritka manapság, és a többség ilyen negatív. Nehéz találni hasonlóan pozitív szemléletű embereket, mint te vagy, a rokonok meg úgyis adottak.
VálaszTörlésA gyerekektől én is tartok most karácsonykor, pedig csak kettő van a családban, de engem tavaly is kiborítottak - a gyerekek és a szülők viselkedése egyaránt... Azóta meg még rosszabbakat hallok róluk, ugyanez a neveletlenség, kiabálás amit leírsz. Te biztosan nem ilyen anya leszel!
Aranyos vagy, hogy ezt írod. :) Egyébként én is azt gondolom, hogy én teljesen máshogy fogom csinálni, még akkor is, ha most páran azt is mondják erre, hogy "naa, majd meglátjuk...!"
TörlésEgyszerűen nevelés kérdése szerintem, hogy foglalkozol-e a gyerekkel vagy sem. Ezekkel a gyerekekkel nem foglalkoznak, "csak úgy" vannak. Amikor mi vagyunk náluk, akkor is csak az ordítás megy velük, de olyan szinten, hogy néha azt hiszem, beszakad a dobhártyám. Ordítanak velük, hogy takarodjanak ki a tévé elől a kertbe játszani. De soha nem mennek ki velük, nem játszanak velük. Egyszer Gábor megkérdezte, hogy "de miért nem mész ki vele focizni?" Mire apuka hebegett habogott, hogy ő fáradt, őt ne idegesítse a gyerek azzal, hogy zajong a lakásban. Gáborral szoktak birkózni meg focizni néha, amikor ott vagyunk, sőt, legutóbb megtanította őket lábtengózni, a gyerekek kint is maradtak a szabadban és elvoltak vagy egy óriág, az apjuk meg csak nézett, hogy "jééé". Én a nővéremet nem akarom bántani, de sajnos ő is az a kategória, hogy megszülte őket, ad nekik enni-inni és innentől le van tudva a gyereknevelés. Gábor húgának a gyerekei kb. egyidősek ezekkel a "rossz" gyerekekkel, de ők azért tök mások, látszik, hogy ott az anyjuk foglalkozik velük, játszik velük, viszi őket ide-oda. Mondjuk amikor együtt van itt nálunk az összes gyerek, a "jó" gyerekek is megkergülnek és ők is törnek-zúznak, meg hirtelen ők is gyömöszölni akarják a cicát, nem pedig csak simogatni, mint előtte. De ez biztos csak a csordaszellem....
Igen, a negatívitás mértéke nagyon nagy sajnos, még barátok között is van, akihez lemegyünk és csak panaszkodik. Gábor mondjuk őket is meghallgatja és próbál az ellenkezőjével érvelni, de a negatív ember annyira ragaszkodik foggal-körömmel a pesszimizmushoz, hogy felesleges neki beszélni.
Manapság eltűnt a jómodor. Eltűnt az is, hogy bár dícséretes az őszinteség, lehet azt magában is tartani valakinek, nem kell mindig mindenkinek az arcába nyomni (főleg mert az őszinteségére oly büszke embereknek is vannak ordítóan rossz tulajdonságai, és előbb inkább azt kéne rendbe hozni), vagy ha már mégis erős nyomást érez a kinyilatkozó, akkor azt az őszinteségét legyen szíves normális "ruhába" önteni. Manapság mindenképpen ki kell nyilatkozni, hogy ki birka az országban, politikai hovatartozása, covid oltása szempontjából, mely mindkettő hangos vitát gerjeszt. Manapság nem kell tisztelni a házigazda otthonát, amit a találkozóra "átad" a vendégeknek, nem kell tisztelni sem idejét, sem sem törekvését arra, hogy a buli jól sikerjüljön, sajnos legtöbbször van egy-két hangadó, akik erre a hangjukra még nagyon büszkék is. Az alkoholos mámorra való törekvést én sem értettem soha, ahogy azt sem, hogy kötelező italok tömegével készülni egy ilyen eseményre. És minél nagyobb a tömeg, annál biztosabb, hogy itt bizony lesz valami "műsor" is, előbb-utóbb. A rokonoknál pedig igen, nem lehet megválogatni, ahogy a barátot, ők vannak, olyanok amilyenek, meg kell hívni a ...-t, ha a ...-t is meghívjuk, mert megsértődik. És mindenki jogot formál arra, hogy most aztán elmondja, hogy milyen a kaja, a ház, a háziasszony, a háziúr, nálad még a babavárás. Természetesen tisztelet a kivételes családoknak (mert azért van olyan is), ahol a nevelés tartja vissza a népet, vagy pedig az, hogy valóban nem ezekkel foglalkoznak, az ilyen családi összejövetel igazán nagy öröm. Ha még erre jönnek gyerekek, akiket nem lehet egy szobába terelni játékokkal, hanem szabadon őrjöngenek a ház nagy részében, akkor ez a desszert. És ha az ember szeretettel és örömmel készül egy ilyenre, aztán lesz belőle egy kocsma, akkor az nagyon rossz. Egy régi szerelmem családja ennek az ellenpéldája. A nagyszülők házában gyűlt össze egy évben többször a nagy család. Sokan, több korú gyerek, és olyan szép és meghitt volt mindig. A nők tudták a dolgukat a konyhában, a férfiak is a sajátjukat, az asztalnál finom ételek, lelket melengető beszélgetések, emlékek felelevenítése. Csodálatos volt.
VálaszTörlésTúl vagy rajta, engedd el a rossz érzéseket mielőbb. :) Minden jót neked. :)
Abszolút egyetértek veled, nagyon jól megfogalmaztad!
TörlésAz én tapasztalatom is az, hogy ritka a jól sikerült családi összejövetel. Gyerekkoromban ugye szintén a részegség ölte meg az összeset. Aztán amíg szingli voltam és nővéremnél töltöttem az összes ünnepet, akkor az ölt meg mindent, hogy minden egyes alkalommal összevesztek az akkori férjével (ott nem volt pia, egyszerűen csak folyamatos veszekedés). A legjobb ünnepem Gáborral volt két éve a szenteste, amikor kettesben voltunk. Tavaly ugye már nagy családi karácsony volt, ahol mindenki jobbra-balra nyafogott, plusz akkor hittem azt, hogy elveszett a macskám egy nyitva hagyott ajtó miatt... De igen, tényleg egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt zökkenőmentes, meghitt, beszélgetős családi összejövetel. Én most annak örülök igazából, hogy jövő héten mindenhova mi megyünk vendégségbe és ha nem érezzük jól magunkat, egyszerűen eljövünk korábban (most még van is mire fogni :D).
Egyébként én azt gondolom, hogy tényleg mindig csak az hozza fel ezeket a megosztó és erős vitatémákat, mint a politika, akinek amúgy nem nagyon van boldogság az életében. Hiszen mi is látjuk és érezzük, hogy mi megy, mi van éppen, mégse hozzuk fel soha, mert igazából nem érdekel, mert boldogok vagyunk. És itt most nem arról van szó, hogy még lila köd, mert friss házasok vagyunk...hanem arról, hogy ilyen az ember beállítása, én pl. amikor magányos és szingli és kicsit elveszett voltam, akkor is utáltam az ilyen negatív, siránkozós témákat. Nem arról szó, hogy nem lehet róla beszélni, mert lehet, csak hogy mindig ez és mindig a vita és mindig ez a nyomorúság...engem ez hoz le az életről.
Sajnálom, hogy így sikerült az összejövetel. Sajnos minden családban vannak egoista emberek, akik vagy így, vagy úgy megkesetítik az életet. Nem tehet ellenükaz ember semmit azon kívül, hogy amíg lehet, elkerüli őket, amikor meg ez nem lehetséges, akkor képzeletben leenged egy sisakot, amíg tart a buli. Mert ha él is utazik az ember messzire, akkor is tolják utána a lelkifurdalást, hogy persze, miattad nincs az a nagy szép ünnep, mert te ne mész. Az ordítozásba, vitatkozásba...
VálaszTörlésA gyereknevelés nagyon rossz irányba megy nálunk sajnos. Az én lányom kb 30 éve volt kicsi, akkor lett szülő az a generáció, akiket még fakanállal vertek otthon, és egyedül jártak, kulccsal a nyakukban. Kompenzálásként aztán nem fegyelmeznek már, meg is van az eredménye. Vissza kell találni egy normális neveléshez, de nem lesz könnyű. Èn pl. mindig megkapom, hogy túl szigorú vagyok, pedig nálunk lehet feleselni, játszani, csak odalépek, ha a gyerek nem bír magával. Szerintem nagyon jól fogjátok csinálni, és majd mondják sokan, hogy túlszabalyozzátok a gyereket ;)
Hát igen, ezért is írtam, hogy család ellen nincs orvosság. De mondjuk aki ezzel az oltásos szöveggel jött, az azért eléggé szíven ütött. Azért, mert látszott az arckifejezésén, hogy várta, majd nekem is mindjárt leesik a tantusz, hogy "jaa az oltás, tényleg...amiatt lesz!" és akkor ő még kb. kárörvendett is volna, hogy igen, ő már akkor is megmondta, hogy az oltás öl.
TörlésSzerintem is rossz irányba megy a nevelés, rengetegszer láttam kisebb, nagyobb gyereknél egyaránt ezt. Annyira túlkompenzálnak sokan ezzel a liberális neveléssel (aminek szintén vannak fokozatai), hogy az már inkább árt a gyereknek, semmint támpontot, biztonságot adna neki. Én még nem tudom milyen anya leszek, de vannak elveim, amiből nem fogok engedni. Néha kicsit azt is érzem, hogy szigorúbb leszek, mint Gábor. Nem tudom, majd kiderül... Nővérem pl. úgy akarta kompenzálni a mi gyerekkorunkat a ő gyerekeinél, hogy mindennel elhalmozta őket, amíg kicsik voltak. Ez még most is jellemző, pl minden kütyüt megvesz nekik, de meghallgatni már egyszer sincs ideje őket, illetve nem is kérdezi őket soha, hogy hogy vannak...meg szerintem fogalma sincs, hogy mi van velük. Az unokahúgom most 12, ő már be van zárkózva a szobájába egész nap. Múltkor kérdeztem, hogy mi van vele, szomorú? Mire nővérem megvonta a vállát, hogy ő ezt nem tudja. Szóval úgy kell a törődés, mint egy falat kenyér és szerintem a törődés része kicsit a szigor is, a keretek felállítása.
Az a szülő, aki nem ad kereteket, jól kitol a gyerekével, hiszen a kicsik a felnőttektől tanulják meg, hogyan működik a világ, mit várhat el az ember másoktól, és azok mit várnak el tőle. Ha a szülő nem foglalkozik a gyerekkel, akkor szegény már a bölcsiben, oviban, iskolában is kapja majd a külvilágtól a negatív visszajelzéseket.
TörlésHű, sajnálom nagyon a helyzetet, óriási türelemre van/lesz szükséged, nem fér a fejembe egy ANYA hogy mondhatja ki az állapotos menyének, hogy biztos baj van (előző poszt) ....vacak ez eléggé....
VálaszTörlésVendégeskedés: sokszor a legjobb pillanat a vendéglátásban, amikor kikísérjük a kedves meghívottakat. Nagyon közeli női rokonom (!) kézmosás után belekukkantott a szennyes tartónkba, visszajött a nappaliba, és ott, 13 ember előtt rákérdezett, hogy mikor mostál? Látom üres a szennyes tartótok. Jaj, Te jó ég, ez komoly?! :-(
Kitartást, gyógyulást, és kellemes ünnepeket kívánok!!
Egyébként én őt próbálom már a fülem mellett elengedi, tudván, hogy még eddig sose jött be, amiket jósolt. Ma reggel voltam amúgy a reumatologián, ahol azt mondták, hogy lúdtalpam van, el van deformálódva a jobb talpam, plusz a terhesség, amitől megváltozott a test egyensúlya, tartása és ettől van az egész. Kell csináltatnom lúdtalp betétet és kismama tornára kell járnom, talaj gyakorlatokat végezni. Sétálni tilos, én meg ugye állandóan sétálni mentem már várandósan... Na és hívott utána Gábor anyukája, hogy mi volt, mondom neki, mire megint, hogy ő neki ezzel fenntartásai vannak...nem tudom ezzel mégis mire akar kilyukadni, de elég idegesítő.
TörlésIgen, egyébként szombaton is valóban az volt a legjobb, amikor távoztak a vendégek. Ez a szennyeskosaras történet is elképesztő. Csupa rosszindulat... :(
Köszönöm szépen és Neked is kellemes ünnepekt kívánok! :)
Bizony akkor kímélned kell magad, pihenj sokat, bízom benne, hogy javulni fog :-)
VálaszTörlés