fázós hétfő

   A hétvégére már nem is emlékszem pontosan, olyan gyorsan telnek a napok...családi szülinapoztunk, meg szombaton voltunk Gábor egyik barátjánál, aki vett egy raktárhelyiséget, amiből lakást fog csinálni. Hááát, kíváncsi leszek rá!

A tegnapom egy kicsit letargikus hangulatban és teljesen erőtlenül telt. Sajnos péntek óta iszonyat erővel tért vissza a talpfájásom és azóta szinte megkeseríti minden napomat. Nem tudom milyen fájdalom ez, nekem még sose volt dolgom lábfájdalommal. A kislábujjamból indul, szétterjed a talpamra, majd felkúszik a lábszáramon, aztán már az egész lábam, sőt, a derekam is fáj. De szigorúan csak a jobb oldalon. A rozmaring, amivel kenegetem, kb. mint halottnak a csók. Csütörtökön megyek a nőgyógyászhoz, akinek majd elmondom, de fogalmam sincs, hogy tud-e majd érdemben mondani valamit (ortopédia, gyógytornász?). Az is jó lenne, ha használhatnék rá valamit, mert lassan azt érzem, hogy ténylegesen az ágyhoz vagyok kötve...sőt, fekve is annyira fáj, hogy aludni se tudok tőle. Szóval ezzel a rozzant lábammal kellett bemennem a városba hétfő reggel. Gábor bevitt kocsival, mivel ő ment 6-ra dolgozni. 4:20-kor keltünk és bár az a nagyon szép látvány várt minket, hogy leesett a hó és szép havas volt minden, valahogy annyira fáztam, hogy nem bírtam a didergést abbahagyni, hiába vettem fel bármit is. 6-ra beértünk a munkahelyére, ő ott megkávézott, aztán 7-re átvitt a rendelőbe, mert laborba volt időpontom. Cukorterhelésre mentem megint, meg teljes vér-és vizeletre. Ezután ott ültem negyed 10-ig, mire kész lettem mindennel. Mikor kiléptem az utcára, azt éreztem, hogy a csontomig hatol a hideg, képtelen vagyok ilyen fájós lábbal és ennyire fázva elintézni a dolgaimat. Ráadásul a mall.hu-tól rendeltem meg Gábor egyik ajándékát, ami ott lett volna a rendelő mellett, de még 40 percig zárva volt. Se a környéken sétálás, se a hidegben ácsorgás nem volt opció, így bementem addig a Westendbe és a Starbucksban töltöttem egy órát. Itt sokkal jobban lettem: ettem, ittam és átmelegedtem. Utána visszasántikáltam a mall.hu-hoz és átvettem a csomagot. Majd a tömött metrópótlóval elmentem az Astoriáig. Heztiáltam, hogy bemenjek-e a bankba, de mivel nálam volt minden papír és amúgy is tervben volt az ügyintézés, végül bementem. Hihetetlen, de itt se tudták, hogy hogyan is kellene az ügyemet elintézni...

...Az van ugyanis, hogy tavaly felvettem nálunk egy kisebb összegű személyi kölcsönt, amiből vettem az autómat. Direkt olyat kötöttem, ami elő-és végtörleszthető hitel. Most pedig úgy döntöttünk, hogy kifizetjük a hiteleinket és ezt szeretném már kb. két hete elintézni. Gábor bankjánál egy mondat és két tollvonás volt az egész. Nálam viszont egyszerűen képtelen a bankom intézkedni. Nem írom le, hogy melyik kókler bank ez, pedig megérdemelnék. Múlt héten bementünk az egyik fiókba ezzel a kéréssel, hogy végtörlesszem a hitelemet. A nőnek fogalma se volt semmiről, a mellette ülőt kérdezgette, de ő se volt a helyzet magaslatán. Adtak egy üres A4-es lapot, hogy arra írjam rá tollal a kérésemet, miszerint kérem a folyószámlahitelem megszüntetését. Mondtam a hölgynek, hogy de nekem személyi kölcsönöm van. Az mindegy, írjam ezt és ő majd ezt felküldi. Leírtam, odaadtam. Nézegette, hátra ment, csóválta a fejét. Visszajött, hogy akkor készen vagyunk. De mondom neki, hogy szeretném tudni, hogy mi a kamatokkal együtt a fennmaradó összeg és mikor kerül levonásra stb. Ja, hogy ez egy személyi kölcsön volt?? Nem szoktam sosem ideges lenni, de itt már kezdtem. Hát hogy ő ezt nem tudja, ő nem hiteles ügyintéző. És aki értene a hitelekhez, az most nincs bent. De ne aggódjak, ő feljebb küldi az én sajtpapírra írt kérésemet. Kijöttünk, nevetve hitetlenkedtünk. Ezután úgy voltam, hogy akkor bemegyek egy másik fiókba, hátha ott értelmesebbek az ügyintézők. Így kerültem hétfő délelőtt az Astorián lévő fiókba. Szólítottak, elmondom megint a kis kívánságomat az ügyintézőnek. Látom, hogy lesokkolódott. Egy mappában kezdett kutakodni, majd elment telefonálni. Visszaérve közölte, hogy sajnos nincs bent a hiteles kolléga és ő ehhez nem ért. De! Közben a mappában valahogy mégis talált egy nyomtatványt, ami ezzel kapcsolatos. Oké, akkor töltsük ki! Én még vért így nem izzadtam nyomtatvány kitöltésével, pedig mindig elsőre menni szokott mindenféle hivatalos ügynél. Kértem a hölgyet, hogy segítsen, mit kell írni ide és oda, mit írjak az értéknaphoz, mit ikszeljek. A hölgy ugyanannyira nem tudta, mint én. Komikus volt az egész, közben a mellette ülő ügyintéző folyamatosan dumált nekem, hogy milyen szép a szemem, azt hitte kontaktlencse, meg hogy hány éves gyereknek viszem a legót, mondtam, hogy a férjemnek...mire elkezdett a saját családi történeteivel traktálni. Aranyos volt amúgy, de tényleg ideges voltam már, hogy egyszerűen nonsense, hogy felveszel egy hitelt a banktól és utána ők azt se tudják miről van szó, se az összeget nem tudják megmondani, se azt, hogy hogyan tudod kifizetni, se semmi... Az ügyintéző megint telefonált, hogy segítsenek kitölteni a nyomtatványt. Végre úgy tűnt, hogy sikerült, amikor megkérdeztem, hogy akkor most pontosan mennyi a tartozásom a kamatokkal együtt? Jaaa, hát ő azt nem tudja. Tegyek pénzt a számlámra, valamennyit...ez valami vicc? Jó, oké, legyen, tettem rá, amit kb. saccolok és várom, hogy valamilyen csoda folytán levonódjon a napokban "végtörlesztés" címszó alatt. Aztán pedig, ha ez egyszer sikerülni fog, a számlámat is megszüntetem itt és szépen átmegyek egy másik bankba majd...

Iszonyú nyűgösen értem haza, főleg a lábam miatt és még mindig nagyon-nagyon fáztam. Azt éreztem, hogy mintha kezdenék beteg is lenni, ezért melegítettem egy kis levest, bekanalaztam és bebújtam az ágyba. Aludtam is egy kicsit, majd arra ébredtem, hogy valami hihetetlen éhes vagyok. És akkor az is leesett, hogy alig ettem valamit aznap, nem csoda, hogy fázok és nincs semmi energiám. Csináltam körözöttet, megkentem vele pár szelet kenyeret, tettem mellé zöldséget, sajtot és mindent, amit találtam a hűtőben és ehető volt. Megettem az összes mandarint is, ami volt itthon és a csokimikulást is eltüntettem. Sokkal jobban lettem, eltűnt a gyengeség és a betegnek érzem magam-érzés is. Ezután már csak egy meleg fürdőt kellett vennem és újra minden oké volt. Leszámítva a lábamat, persze...