kis téli depresszió

  Mindennek ellenére (babavárás, karácsonyvárás) valahogy itt leng körülöttem a héten egy folyamatos rosszkedv, lehangoltság. Próbálok tenni ellene, például igyekszem sokszor tudatosítani magamban, hogy milyen jó nekem és milyen jó időszakot élek meg éppen (a babavárást). Ma meg lelki terápia gyanánt ki fogom ganézni a lakást, persze csak ésszerű keretek között, amíg nem érzem azt, hogy elég. Megcsinálom a cicák vackát, vízkőtelenítem az itatójukat, elpakolom a nem hordott kabátokat és cipőket a szekrénybe, kisuvickolom a fürdőszobát, kiporszívózok és alaposan felmosok, hogy jó illat legyen. Ennyi szerintem pont elég lesz ma a fizikai aktivitásból. Tervezek ma még dolgozni is, de ehhez már iszonyat lelki erőket kell megmozgatnom magamban, hogy nekiüljek. És ha ezekkel sikerül haladni és még nem leszek annyira fáradt, hogy csak feküdni legyen kedvem, akkor lehet sütök is valami süteményt. Ez is a terápia része ugyanis.

A hétvégén egy hatalmas érzelmi hullámvasúton ültem. Nagyon sokat sírtam a kutyám miatt és amiatt, hogy azt éreztem, nem vagyok jó gazdája. A családon belül is nagyon megbántott valaki ezzel kapcsolatban és nem tudtam abbahagyni a sírást, kb. két órán keresztül zokogtam. A végén már tényleg csak azért sikerült erőt vennem magamon és hagytam abba, mert féltettem a babát, hogy biztos megijed ettől a nagy sírástól. Ezután kimentem a konyhába és megintcsak terápiás jelleggel nekiálltam a bejglinek. Gábor nagyon örült nekem, mert ebből a lelkiállapotból most kivételesen ő sem tudott kirángatni és kicsit tehetetlennek érezte magát. Mikor kijöttem, betett nekem karácsonyi zenét és közben ők elkezdték az új étkezőt összetenni a tesójával a nappaliban. Estére lett kész a bejgli, két rúd mákosat készítettem, ami hihetetlen, de másfél óra alatt elfogyott. Vittem le a szülőknek is bőven, de a fiúk is farkaséhesek voltak, én pedig szintén, mert este jutott eszembe, hogy kb. délben ettem aznap utoljára. Utána megbeszéltük a kutyatémát családi kupaktanács keretében, megint sírtam egy kicsit, de már sokkal megértőbb és kedvesebb volt velem mindenki és végül arra jutottunk, hogy még nem altatjuk el. Ezért hétfőn el is mentem a patikába még egy doboz fájdalomcsillapítóért, ami ebben a hónapban még végig kitart majd. Azóta meg ugyanúgy napi 5-6 alkalommal rovom a kis köröket vele a kertben, takarítok utána, napi szinten mosom a pisis, kakis pokrócokat és finomakat főzök neki (a sült csirke a kedvence). 

Szóval a kutya is közrejátszott, közrejátszik ebben a magamba fordulásban, de főleg az, hogy haszontalannak érzem magam. A munkám egyáltalán nem érdekel, nagyon nehezen vetem bele magam, így kb. alig foglalkozok vele. Gábor, bár most a héten sokkal többet volt velem, mint az előtte lévő időszakban, de ő azért mindig tök elfoglalt. Itthon is, mert vagy a klímát köti be a másik házban, vagy a húgánál szerel villanyt, vagy a másik húga kocsiját vontatja a szerelőhöz, vagy a csöpögő fűtéscsövet szereli. Irigylem is azért, hogy ő ilyen elfoglalt. Sőt, mindezek mellett még arra is volt ideje és energiája, hogy túrós pogácsát süssön nekem a héten. Én meg olyan fáradt vagyok bármihez is, hogy elmondani nem tudom (nem fizikailag, hanem lelkileg).

Kedden azért elmentem az IKEA-ba, mert akartam venni fiókrendezőket, hogy végre szét tudjam szortírozni a babaruhákat. Vettem az új, gyönyörű asztalunkra gyertyatartó állványokat és gyertyákat is, meg magamnak egy szép kötényt. Egy új pohárkészlet is kellett, mert most már van pezsgős és boros és viszkis és röviditalos pohárkészletünk, csak egy épkézláb üdítős/vizespohár készletünk nem volt, csak nyolcféle különböző pohár innen-onnan. Úgyhogy végre az is szép egységes már. 

ez az egyik új kismama ruhám, 
nagyon kényelmes

ilyen szépek lettek a bejglik

édesem ❤️

ez meg az új étkezőnk, háttérben az új szekrényekkel
(körülötte mindenhol még nagy a rumli, azokat
pár napon belül felszámolom)