Kicsit eltűntem az utóbbi egy hétben és ennek több oka is volt. Közrejátszott benne az ünnepek utáni, januári melankólia, ami minden évben megtalál. Ilyenkor valahogy nagyon nehezen találok motivációt bármire is, pedig most aztán igazán nem panaszkodhatok, hogy nem történik semmi vagy nincs mire készülni...mert bőven van, de valahogy akkor se éreztem semmihez lelki erőt.
Közben megint nagyon fájt a lábam. Annyira, hogy bár csodaszép tavaszi idő volt és Gábor is többet volt itthon, nem tudtunk kb. semmi programot csinálni. Szerettem volna elmenni Szentendére, a Bánki-tóhoz, a Mátrába...akárhova, de attól is fájt a lábam, ha csak feküdtem egész nap az ágyban. Úgyhogy összesen egyszer voltunk a környéken sétálni, azt is kár volt, mert utána megint megfájdult a lábam. Pénteken meg elmentünk az Árkádba, mert az új karórámból, amit Gábortól kaptam karácsonyra, kellett kiszedetni pár szemet, hogy ne essen le a csuklómról. Ha már ott voltunk, vettünk egy külső merevlemezt, hogy végre átpakoljuk oda az összes eddigi képet és videót. Én egy kismama harisnyát is vettem, azt már november óta akartam. De ennek a vásárlásnak is az lett a vége, hogy megbántam, olyan lábfájdalommal jöttem haza. És persze attól is egyre jobban befordultam, hogy csak itthon kuksoltam egyfolytában. Gábor azért elment úszni meg biciklizni, nem is vártam volna el tőle, hogy velem üljön itthon, meg amúgy is olyan aranyos volt, mert mindig sietett haza hozzám a program után, hogy ne legyek (nagyon) magányos...
Egyik nap sikerült visszatalálnom a munka világába, dolgoztam is egész nap, de azóta megint nem visz rá a lélek. Az is nagyon zavar, hogy iszonyúan beszippant a közösségi média, habár csak unalmamban nyomkodom, nem pedig azért, mert olyan nagyon érdekelne. Ezért az egyik alkalmazást ma reggel letöröltem a telefonomról (a tiktokot), a másik kettőt pedig szintén erősen tervezem (facebook, insta). Elhatároztam, hogy szükségem van egy kis offline létre és ezeket a sz@rokat is csak megszokásból pörgetem, miközben nem is vagyok kíváncsi rá. Ugyanaz, mint amikor az állatpatikában ültem napi 10 órát és egész nap ezeket nyomkodtam, annyira nem teltek a napok semmi értelmes dologgal (mármint számomra kevés volt a munka, kevés volt a vevő, ezért nyomkodtam folyton az appokat). A blogot azt szeretem, azt nem fogom abbahagyni, meg a blogolvasást sem, illetve összesen 2 vlogger van, akiket követek youtube-on és szerencsére aktívak is, úgyhogy őket is fogom tovább nézni, de a többit még ma letörlöm a telefonomról.
Viszont, ami jó dolog történt, hogy az előbb említett elhatározás hatására már nem keveset olvastam is a héten. Most azt szeretném, ha sokkal (sokkal-sokkal) többet olvasnék, mert nagyon szeretem, feltölt, kikapcsol és talán el se butulok tőle, mint a közösségi médiától (mondjuk én tiktokon is kisbabás, kisgyerekes anyukás meg állatos videókat néztem, csak most valahogy azoktól is csömöröm lett). Egyébként esküszöm gondolkodom azon is, hogy leteszem az okostelefont és veszek egy leggagyibb telefont, ami csak telefonálására jó...csak azzal meg az bajom, hogy azért fényképezni nagyon szeretek és az üzenetváltások is nagyon egyszerűek az okostelefonnal...
Az online világból azért is elegem van, mert ellopták a pénzemet a bankkártyámról. Múlt héten vettem észre, méghozzá a legkellemetlenebb módon: nem tudtam fizetni a boltban. Nagyon kínos volt, szerencsére gyorsan megoldottam, de egész nap ideges voltam, hogy miért nem volt rajta fedezet. Késő délután értem haza, akkor néztem rá a netbankra és vettem észre, hogy bizony eltűnt a pénzem. Már novemberben is loptak belőle, csak azt nem vettem észre. Rögtön letiltattam a kártyát és megnéztem a weboldalt, ahonnan én állítólag vásároltam. Persze soha nem hallottam róluk, nem álltam velük semmilyen kapcsolatban. Egy ciprusi cég amúgy. Másnap bementem a bankba új kártyát igényelni és panaszt tenni. A bankban megnyugtattak, hogy (valószínűleg) vissza fogom kapni a pénzemet, remélem tényleg így lesz. Most várok mindent: a pénzemet és a bankkártyámat is. A bankban felvett készpénzem már elfogyott. Gábortól persze tudok kérni, de azt annyira nem szeretem. Főleg ilyenre, hogy körmös, pedig már lenőtt a körmöm és el kéne mennem a napokban, de engem valahogy nem visz rá a lélek, hogy a körmösre kérjek pénzt (pedig szó nélkül adna, de akkor se)... Szóval minden bizodalmam megrendült most az internetes vásárlással kapcsolatban. Gábort meg egész héten külföldi, meg idegen számokról hívogatják, egyiket se vette el. Utánanéztem a számoknak, írják, hogy csalók, a bankkártya adatokra mennek... Egyáltalán nem érzem azt, hogy az ember pénze biztonságban van a bankban.
A kiskutyám miatt is megint nagyon szomorú voltam a héten. Most is azt éreztem, hogy itt az idő és a család több tagja is támogatott ebben. Alig tud már szegénykém kijönni és már nem napi szintű a maga alá piszkítás, hanem inkább napi négyszeri. Úgy volt, hogy szerdán felhívjuk az orvost, hogy pénteken jöjjön ki elaltatni. De én végül nem birtam magam erre rávenni. Azt hiszem nekem ez nem fog menni, hogy pár nappal előre megtervezzük, én így tükörbe se tudok nézni. Szerintem ehhez nincs jogom. Vagy csak egyszerűen képtelen vagyok megtenni.
Hogy valami jót is írjak így a végére: a baba jól van és nagyon-nagyon várjuk. Jövőhéten megyek terhesgondozásra és az utána lévő héten meg a 30. heti ultrahangra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem várok megint megerősítést, hogy jól van és rendben fejlődik. De azért bízom benne, hogy ez a sok ficánkolás annak a jele, hogy jól érzi magát odabent és minden rendben van vele.
 |
| 7. hónap |
 |
| kiskutyám egyéves korában - ebben a hónapban pedig betölti a 15. évét |
Én is akkor szoktam rá a (szinte) állandó netes jelenlétre, amikor egy időben naggyon naggyon unalmas munkám volt. Aztán többszöri leszokási kísérlet után nemrégiben volt egy kicsit hosszasabb betegségem, amikor is nem voltam alkalmas a használatára és észrevettem, hogy anélkül mennyivel jobban érzem magam. Nem mellesleg mennyi hasznosabb időm marad, akár csak valódi(bb) pihenésre is.
VálaszTörlésGyönyörű kismama vagy :)
Köszönöm :).
TörlésIgen, én is akkor pörgetem nagyon sokáig érdektelenül, amikor unatkozom. Persze nekem volt, hogy a munkahelyre is vittem be könyvet, de ott meg az volt főleg a bajom, hogy akkor meg a vevők nem hagytak belemerülni az olvasásba :DD, vagyis volt, hogy én merültem úgy bele, hogy a vevő állt a pultnál és engem nézett, én meg olvastam és nem vettem őt észre (mondjuk köszönhetett volna...). Szóval az ilyen esetek után nem volt kedvem könyvet olvasni bent. Amúgy én azt is észrevettem, hogy nemcsak kidobott idő az appok pörgetése, hanem nekem előbb-utóbb mindig kiír valamit, amitől elszomorodom, pl. valami szomorú kutya, cica esetet, baleseteket stb. Így is annyi szörnyűség van a világban, egyszerűen nem akarok mindenről tudni és kész.
Mondjuk egyébként máról tegnapra az tette be nálam végleg a kaput, hogy éjszaka az egyik tiktokerrel álmodtam, reggel pedig pánikszerűen ébredtem, hogy nem tudok angolul, elfelejtettem. Szerintem az agyam jelzett, hogy kezd butulni és ideje a telefont letenni és újra művelni magam. :)
Ugyanígy vagyok a közösségi médiával, átpörgetem, de igazából nem érdekel. Nagyon sok ember követését le is állítottam, mert unalmas, ahogy telepakolják az oldalt. Leginkább a scrapbook oldalakat nézem vagy lakásfelújítással kapcsolatos csoportokat böngészek, az utóbbi hetekben pedig a felújítási támogatás csoportjait olvastam szorgalmasan.
VálaszTörlésTavaly év végén nekem is kártyát kellett cserélnem, mert illetéktelen tranzakciót végeztek el rajta. Az érdekesség az az egészben, hogy miután a Media Marktba vásároltunk és kártyával fizettem, történt az incidens. Pár napon belül visszakaptam a pénzemet. Szoktam külföldről vásárolni és soha semmi hasonló eset nem történt. Viszont a kollégáim körében ketten is jártak így miután az említett üzletben vásároltak, szerintem az ő rendszerüket törték fel.
Igen szép korban van a kutyus és nagyon sajnálom, hogy romlik az állapota, mindig megkönnyezem a róla szóló írásaidat.
Én egyébként még azt szeretem is, ha mások képeket tesznek ki (persze nem azt, ha egyszerre valaki kitesz 56 képet egy kirándulásról :D), vagy valami értelmeset írnak ki...pl. volt egyetemi tanáraim is szoktak érdekes dolgokat kiírni...én inkább azt unom, hogy nem is velük van tele az oldal, hanem ilyen általam állítólag belájkolt oldalakkal, reklámokkal, rémhírekkel, konspirációval, politikával stb. Na meg a politizáló ismerőseim, ők a "kedvenceim" :DD.
TörlésIgen, emlékszem mikor írtad a Medias esetet a blogodban...rémes. Én nem hiszem, hogy ki fog derülni honnan tudták meg az adataimat. Internetes vásárlásnál ráadásul nekem is ez a kétlépcsős védelem van, ahogy gondolom mindenkinél. Szóval rejtély. És csak nagy, ismert cégektől vásároltam az utóbbi két hónapban is. Egyébként meséltem Marcinak, mire kiderült, hogy nekik is lelopták december hónapban a pénzüket a céges bankkártyáról...ijesztő.
Én is megkönnyezem a kutyust, kb. mindennap, amikor reggel vagy hajnalban lemegyek hozzá és meglátom...nagyon nehéz a szívem :(.
Van olyan, hogy virtuális kártya, ez ingyenes szokott lenni, internetes vásárlásokhoz ezt érdemes használni, mert erre az ember mindig csak annyi pénzt rak, amennyit vásárolni akar, amúgy nincs mögötte semmilyen pénz, amit el lehetne lopni. A másik hasznos dolog az sms értesítés a tranzakciókról, azonnal észreveszed, ha olyan pénzmozgás van, amiről nem tudsz. És nincs mindenhol kétlépcsős védelem sajnos, pl. foodpandáról simán tudsz enélkül rendelni, meg még van pár ilyen hely.
VálaszTörlésKöszönöm, ennek utána fogok nézni mindenképp.
TörlésIgen, az sms-t azt most beállítattam, ezentúl kapok majd értesítést a tranzakciókról.
Igazad van, talán a zooplus-nál sincs kétlépcsős, fel se tűnt eddig.
30. hét már? Az klassz, nagyon csinos vagy, csak így tovább! Kártyamizéria: hú, félelmetes amit írtok, szemétség, hogy ezt meg lehet csinálni :-(
VálaszTörlésJövő héten megyek a 30. heti uh-ra. Szerintem is rohan az idő. Ma elmentünk vásárolni, hogy akkor a babarészlegen is körbenézünk és veszünk ezt-azt. A végén csak két cumisüveget vettünk, a többi holmit is néztük, de szinte mindnél abban maradtunk, hogy "nem tudjuk milyen kell, majd ennek utánanézünk...". Néha kicsit elkap a kétség, hogy még igazából el se kezdtünk talán készülni. Úgyhogy most már bele kell húzni, mert észre se vesszük és hipp-hopp eltelik a hátralévő idő. A kórházi táskához én mondjuk szerettem volna a múlt héten bevásárolni és összekészíteni, de ugye bankkártya meg pénz nélkül elég nehéz... :/
TörlésÉn a kicsinél mindent totál a végére hagytam (lelki okok miatt), nem történt semmi. Csak a védőnő sápítozott. :)) De valójában az alatt a három nap alatt amíg az ember kórházban van össze lehet rakni a kiságyat, más meg nem is igazán kell. Kórházi táska azért legyen, biztos ami biztos, sarokba behajítva, ne legyen rá szükség még 2 hónapig. De nekem kellett egyszer bemennem úgy, hogy nem volt, és olyan rossz volt, még egy papucs sem volt nálam.
TörlésÉn is a kórházi cuccokat tartom jelenleg a legfontosabbnak, meg fogok nyugodni, ha szépen összekészítve figyelnek majd a sarokból. A kiságyat biztos összerakjuk előbb, szóval azzal se lesz gond. Ilyesmikre gondoltam, hogy még mindig nem jutottam el a babaruhák szortírozásáig, szóval még nem vagyok képben, hogy miből mennyi van és miből mennyit kell venni. Plusz az ilyesmik, hogy babatörölköző, textipelus, ágyneműhuzat... ezekből sincs még semmi.
TörlésEzeket is mind lehet rendezni később is, ágynemű nélkül is elvan egy kisbaba, sőt, kifejezetten nem célszerű neki a takaró meg a párna. Bármilyen törülköző is jó, stb. Szóval ezeken ne aggódjál, a saját kórházi cuccod legyen meg, meg egy zacskó pelenka, mert nem tudom most hogy van, anno napi 3 pelenkát adtak a kórházban...De az itteni kórházban még ruhát is kapnak, amit én masszívan kihasználtam, addig sem nekem kell mosni rá. :)) (Csak akkor van gond, ha valami ünnep közelében sikerül szülni, mint nekem a kicsinél, mert akkor nincs mosodájuk, és hiány van ruhákból.) Majd meglesz minden. :))
Törlés