péntek 13. - uncsi poszt

  Nekem eddig kifejezetten szerencsés a mai péntek tizenharmadikám: értesítettek, hogy elkészült a talpbetétem, a postás meghozta az új bankkártyámat és az egy hónapja elmaradó táppénzem is megjött. Regisztráltam egy dm-es kismama csomagra, amiért szintén elmentem és az utolsó darabot kaptam, amiben annyi volt a szerencsém, hogy az utánam érkező hölgy is ezért jött volna. Remélem a napom második fele is ebben a jó tartományban marad.

Ma amúgy azon kívül, hogy elintéztem a fentieket és hoztam még ezt-azt a központból, csak főzni szeretnék és végre nekiállni a babacuccok átválogatásának. Tegnap kaptunk megint felszereléseket barátoktól: egy sport babakocsit, meg egy szuper autósülést - de ezekre egy ideig úgyse lesz még szükség, úgyhogy Gábor szépen el is pakolta őket. Én ma csak a kis ruhácskákra koncentrálok, hogy végre átlátható legyen, miből kell még vásárolni és mennyit. Gábor a lakásban van, azt csinálja estig, úgyhogy majd vacsorával készülök csak. Rántott gomba lesz rizzsel és most délután egy kis kókuszgolyót is csinálok, azt én kívántam meg nagyon.

A hét amúgy nagyon gyorsan eltelt, pedig kifejezetten kikapcsolódós program nem is volt benne. Terveztük, hogy elmegyünk színházba, de oda végül nem jutottunk el. Sétálni se, a lábam miatt. Viszont voltam megint a bankban, mert zárolták a netbankomat is. A törzskönyvemet is sikerült megszerezni, emiatt már kicsit ideges voltam, mert ez még tavalyi mizéria volt, úgyhogy nagyon megkönnyebbültem, amikor bementem a kormányablakba és ott várt rám a kártya. Az ősz óta a fejem felett lebegő földhivatali ügy is sínen van, szinte hihetetlen. Már várom, hogy ha ezekkel rendben leszek, akkor hirtelen milyen új ügyek szakadnak a nyakamba, mert velem egy ideje olyan sosincs, hogy épp ne lenne hivatalos elintéznivalóm. Voltam az orvosnál is, a kis csibészke szépen mutogatta magát, most is mindent rendben találtak. Néha olyanokat rúg és olyan hirtelen, hogy szinte megijedek. Még egy bő két hónapot tölt bent, de már alig várjuk Gáborral, hogy a karunkban foghassuk. 

Más nem igazán történik, mégis szaladnak a napok. Kicsit még tart nálam ez a januári melankólia, de azért egyre javul, meg igyekszem mindig arra törekedni, hogy kihúzzam magam a rosszkedvből. Pont emiatt pl. egész sokat dolgoztam is a héten. Arra gondoltam, hogy még ezt a márkát befejezem, úgyis sok termék van még belőle, de utána nem kezdek már újba és akkor lelkiismeretfurdalásom se lesz, hogy elvileg én csinálom, de közben a gyakorlatban meg nem igazán, miközben más haladna vele. 

Hát, ilyesmik vannak, jó uncsi poszt lett, nem is szól konkrétan semmiről, de most jelenleg ilyen az életem.

Update: elkészült.