Itt a blogban sincs nagyon miről írnom, mert nem igazán történik semmi. Olyan, mintha az érdeklődésem, nyitottságom, tervezési hajlamom mind bezárult volna. Persze csinálgatom pl. a baba leendő helyét, mosom át a cuccokat, pakolgatok, készülök rá, de valahogy most abban sem érzem a flow-t. Tényleg nagyon haszontalannak és unalmasnak érzem magam. Mikor ezt valakinek elmondom, mindenki azzal jön, hogy "pedig még most használd ki az időt, olvass, pihenj, amíg nem születik meg a baba"...pedig én már sokkal inkább azt várom, hogy megszülessen, hogy itt legyen velünk, hogy újra legyen dolgom, feladatom, hogy beköszöntsön az a bizonyos új korszak az életünkbe. Tudom, hogy nem lesz könnyű, nem is gondolom ezt, de ennél a mostani állapotnál bármi jobb lenne.
Csütörtökön voltunk egyébként kirándulni. Elmentünk Kismarosra ebédelni és elvittük a családot is ebbe a kedvenc éttermünkbe, ez volt még ugyanis a karácsonyi ajándék, amit tőlünk kaptak. Utána hazafelé megálltunk Vácon és sétáltunk egy nagyot egy kicsit, sajnos iszonyú hideg szél fújt és nagyon fáztunk. Utána még meglátogattuk Gábor húgáékat, ahol régi fényképeket nézegettünk. Jó kis nap volt, aznap nem is voltam szomorú, de másnap már megint úgy ébredtem, hogy felkelni se volt kedvem. A Gábornak napok óta beígért gyrost is úgy csináltam végül meg délután 3 körül, mintha a fogamat húzták volna. Iszonyú energiákat kellett mozgosítanom magamban, hogy kimenjek a konyhába, kipakoljam a mosogatógépet, bepakoljam a szennyes edényeket, rendet tegyek, letöröljek mindent és utána nekiálljak az amúgy 20 perc alatt elkészíthető gyrosnak. Pedig én általában nagyon szeretek sütni és főzni, de most ez az egyszerű kaja is olyannak tűnt, mintha egy négyfogásos ebédet kellett volna elkészítenem mondjuk 20 főre. Holnap születésnapot megyünk ünnepelni. Kitaláltam, hogy készítek az ünnepeltnek almás-diós-répás cupcake-et, mert ez a kedvence. Ez ugyanaz a tészta és krém, mint a klasszikus répatorta, amit anno a kávézban árultunk, csak én néha lefelezem a mennyiségeket és cupcake formájában sütöm meg. Alig kellene hozzá amúgy venni valamit, mert sok minden van itthon, de aztán félórája megint letettem az ötletről, mert egyszerűen nem érzek lelki erőt ahhoz, hogy cupcake-eket sütögessek a konyhában. Inkább veszek valami bolti sütit...extra gáz vagyok. Tényleg nem tudom hova tűntem, hol keressem magam...
Nem vagyunk soha állandók, mindig változunk mint ember és neked most nagyon nagy változások történtek igen rövid időn belül. Most is te vagy, akkor is ha a régi lényed kissé elbújt. Légy elnézőbb magaddal és kitartást :)
VálaszTörlésIgaz, amit írsz és egyet is értek vele, csak akkor is olyan rossz megélni. Plusz tudom, hogy a sok mindenhez nekem most hozzájön még ez a jó kis hormonkoktél is. Az is igaz, hogy szigorú szoktam lenni magammal és igazad van, lehetnék elnézőbb.
TörlésIgazából egy kis szégyen is van bennem, mindenem megvan, a várandósságom eddig teljesen rendben, dolgoznom se kell, azt csinálok, amit akarok, mégis itt nyígok folyton.
Ne keresd, most ilyen vagy, a hormonok komoly hullámzást képesek "csinálni". El fog múlni. Tényleg el fog múlni. :) És ha valamihez nincs kedved, és nem létfontosságú, akkor ne csináld. Bár közhely, de hamarosan el fog jönni az idő, amikor nem lesz kérdés, hogy csinálni kell amit csinálni kell, elég lesz akkor. Addig okozz magadnak örömet azzal, hogy hagyod, hogy azt akard és azt csináld, ami jól esik és ne azt, ami nem. Az idő is rusnya és szomorú, tél vége felé járunk, legalábbis a naptár szerint, ilyenkor kezd az ember türelmetlen lenni, mert vágyik a napsugárra, a zöldre, a színekre. Színekről jut eszembe, ilyenkor én már annyira vágyom a piros után, hogy képes voltam műtulipánokat venni néhány éve, igaz, hogy nagyon szépek, úgy néznek ki, mintha igaziak lennének, ez győzött meg, hogy ellenszenvem a művirágokkal is félretegyem és kedvenc vázámba tegyem őket, hogy végre piros is legyen, mert jól esik a szememnek. Kedvenc fotelemet is letakarom piros takaróval, este felkapcsolom a lámpákat. Szóval... az időjárás, a télvégi elégvolt érzés, a hormonok, mind-mind képesek ilyen érzést kelteni benned. El fog múlni. :)
VálaszTörlésIgen, lehet benne valami, mert amúgy délutánra pl. egész jól elmúlt a melankólia és kb. hasznosan is töltöttem a nap második részét. Azzal, hogy ne csináljam azt, amihez nincs kedvem, csak annyi a bajom, hogy kb. semmihez nincs kedvem, a jó dolgokhoz se. Így viszont ott maradok az ágyban, fekszem, nyomom a telefont vagy nézem a falat, és ezektől még jobban befordulok. De minden máshoz meg még inkább nincs kedvem, se energiám. Ördögi kör.
TörlésUhh, a tél is biztos közrejátszik, nagyon is. Fázok is állandóan, nem bírok elég melegen öltözni. Bezzeg amikor kicsit jobb idő van, nem fúj a szél és kisüt a nap, nekem is ezerszerr jobb a kedvem és akkor ki is dugom rögtön az orrom itthonról. Én is nagyon vágyom a világos után, a színek, illatok után.
Egyébként a héten szerintem többször is volt egy ilyen freudi elszólásom, hogy azért is várom, hogy megszülessen a kisfiúnk, mert a tavaszt is ő fogja elhozni (dátum szerint). :)
Én is a hormonokat akartam írni, nagyon durván működnek, s sokszor amúgy "igazuk van". Lehet csak arra figyelmeztetnek, hogy pihenj, lehet a rád váró változásokra "hívják fel a figyelmet"/ "készítenek fel" a maguk hormonos módján.
VálaszTörlésNa akkor ha mindenki ezt írja, meg is nyugodtam, hogy minden rendben velem, csak a hormonok gonosz(nak tűnő) játéka ez jelenleg. Megpróbálom elengedni az ezzel kapcsolatos szorongásomat és beleengedni magam a jelenlegi helyzetbe. Hátha akkor jobban érzem majd magam tőle és nem lesznek ilyen kényszereim, meg az érzés, hogy rettenetesen uncsi és mihaszna vagyok.
Törlés