napfény és karalábé

  Elég rosszul alszom éjszakánként. Kényelmetlennek érzem mindenhogy, össze-vissza forgolódom, gyakran járok ki pisilni és inni, Gábor horkol (nem tudom, hogy mostanában többet horkol-e, mint régebben vagy csak azért érzékelem így, mert felszínesebben alszom és kb. minden horkantásra felébredek), a baba sokszor éjszaka is mutatványokat végez odabent, amikre szintén felébredek, plusz van a hátsó szomszédnál egy kakas, aki akár 1-kor, akár 2-kor is kukorékol (de hajnalban is, ez csak azért érdekes, mert amikor éjjelente így felébredek, akkor ezen szoktam filózni, hogy "de miért kukorékol a kakas éjjel?"). Nem mindig tudok visszaaludni, előfordul, hogy egy órán keresztül sem, vagy még tovább. 

De ma reggel olyan jól ébredtem! Kipihenve és olyan nagyon nyugodtan. A nap betűzött az ablakon, a cicák meg hajnalban beszökhettek, amikor Gábor indult dolgozni, ő pedig valószínűleg nem vette észre, így bent ragadtak a hálóban és mellém bújtak az ágyba. Rögtön kitaláltam, hogy megreggelizek és utána elmegyek egy nagyot sétálni. Végül azonban kicsit döcögősen indult minden, így se a dombra nem mentem fel, se a patak partra nem mertem elindulni, mert kicsit megfájdult a hasam és megint nehezen kaptam levegőt. Így egy kisebb távot lőttem be és arra gondoltam, ha már úgyis megyek, útba ejtem hazafelé a boltot, mert három dologért nincs kedvem délután autóba ülni. És annyira szép és jó volt a séta! Valahogy nagyon közel hozta hozzám a tavasz és a nyár szellemét, még repkedő bogarakat is láttam, beszélgettem a kerítésen ülő macskákkal és szuper tavaszillat volt, bármerre mentem. Elképzeltem, hogy milyen szép időszak áll előttünk...hogy a tavasz meghozza majd a kisbabánkat, vagy éppen a kisbabánk hozza el nekünk újra a tavaszt...olyan csodás lesz minden! És így már rögtön megértettem azt is, hogy miért voltam az elmúlt másfél hónapban olyan rosszkedvű és szomorú. Mert nem volt semmi fény és akkor valahogy elképzelni se tudtam, hogy milyen is az, amikor tiszta napfény minden. Szerintem az evésem is ezért csúszott meg az utóbbi időben, nagyon kívántam az édességeket és az egészségebb dolgok, amiket korábban ettem a terhesség alatt, hirtelen háttérbe szorultak. De ma rákívántam egy friss karalábéra, amit hoztam is a boltból és amit már meg is ettem. Nem hoztam viszont semmi mást ezen felül, tényleg csak azt a három dolgot, amit eredetileg terveztem (kenyér, tej, kávé). Ami azért is jó, mert a lehangoltság és csokievés mellett már fel-felbukkant az is az utóbbi időben, hogy nem tetszett, amit a tükörben kezdtem el látni. Nemcsak a súlygyarapodás, hanem a fakó arcom, hajam stb. Amiket egyébként jóideig szépnek láttam. Biztos a hormonok is közrejátszanak, de tényleg kezdtem ezek miatt is kicsit befordulni. De ma ezeket is máshogy látom, jobban érzem magam kívül és belül is és megint nem gondolom tragédiának azt, hogy a terhesség miatt meghíztam. Mert megint visszatért a fejembe a hit vagyis inkább a biztos tudat, hogy úgyis le fogom majd adni. Az elején is így álltam hozzá, aztán egy kicsit ezt elvesztettem, de most visszatért a napfénnyel és a közeledő tavasz szellemével együtt, hogy biztos vagyok benne, hogy újra csinos és mozgékony leszek, ha eljött az ideje.