kórházi álmok

  Mindketten álmodtunk a héten a kórházzal kapcsolatban. Én tegnap éjjel valami rosszat, amit szerencsére ébredésre el is felejtettem. De a héten valamelyik nap még azt is álmodtam, hogy dolgozni mentem a Honvéd kórházba, mert elvileg orvos voltam, de gyakorlatilag fogalmam se volt róla, hogy mit kell csinálni. Bementem, ott szorongtam, hogy mi lesz, ha jön egy beteg és közben böngésztem egy táblázatot, amiben a beosztás volt. És akkor jöttem rá, hogy aznapra nem is vagyok beírva, így megkönnyebbülve elindultam haza, hogy majd csak holnap kell orvosnak lennem.

Gábor viszont azt álmodta tegnap, hogy megszületett a baba, nagyon szép volt és rögtön tudott már beszélni. Kérdeztem tőle, hogy "na és mit mondott??", mire Gábor "hát természetesen azt, hogy szia apa!". ❤️

Amúgy annyira viszolygok az éjszakáktól már, előre félek tőlük. Az egész egy kényelmetlen tortúra, szenvedés, forgolódás, most egy kicsit a köhögés is visszajött, konstans a szomjúság és a folyamatos pisilés. A babának már gondolom kicsi bent a hely, ezért minden kis mozgását én nagynak érzek és fent vagyok rá. Fájásaim is vannak már, keményedik a hasam, görcsöl a lábam, éjjel még a combom is begörcsölt, ami eddig soha életemben. Ráadásul valami rossz álomból ébredhettem éjszaka, mert féltem kimenni pisilni, így inkább nem is mentem, hanem teli hólyaggal forgolódtam tovább. Rémes volt. Úgy várom minden éjszaka a reggeleket, mint a messiást.