március = tavaaasz!

  Repülnek a napok!

Most éppen a gyönyörű tavaszi időt élvezem, hétágra süt a nap, a madarak csivitelnek, szinte meleg van és harapni lehet a közelgő tavasz illatát. Ennek örömére elmentem sétálni egyet és magammal vittem a család kaukázusi kutyáját is. Ez a kutya mindig örömmel szokott pattogni, ha meglátja, hogy valaki a kezébe veszi a nyakörvet és a pórázt, de most csak minimálisnak éreztem az örömet részéről, plusz a séta nagyrészét inkább csak végigkullogta. Nem mondom, hogy nincs sejtésem arra vonatkozóan, hogy beteg szegény, de azért remélem ez ma csak valami átmeneti rosszkedv vagy gyengeség a részéről. Tavaly nyáron már le lett szedve róla jópár kinövés/daganat, most sajna megint lettek rajta és voltak is vele orvosnál Gábor szülei, de nem valószínű, hogy újra megműtettik. Én ugyan megműtettném, de nem az én kutyám, így nem szólok bele, tanácsot adok, meg elmondom a véleményemet, de ennyi. Elvégre ők se szóltak bele az én kutyám dolgaiba. Egyébként ha már így kutyás téma...iszonyúan elkezdett hiányozni a családból maga a kutya, a kutyasétáltatás, a gondoskodás, a kutya jelenléte. Most már a baba nemsokára itt van, így egyelőre tudom, hogy nem lesz kutyánk, de már nem vagyok abban biztos, hogy várni szeretnék ezzel 2-3 évet. Majd meglátjuk. A héten mindenesetre elvittük Metró megmaradt gyógyszereit a Noéba. Pont arra mentünk sétálni, a pakk meg már egy ideje össze volt készítve mindenféle fájdalomcsillapítóval, mozgásszervi bogyókkal, epilepszia elleni szerekkel, probiotikummal meg izotóniás cuccokkal, így séta közben letettük a dobozt az állatotthon bejáratánál. Remélem jó helyre kerültek és tudják őket hasznosítani. 

A mai séta előtt a Lidlbe mentem el nagybevásárolni, de jajj nagyon rossz időpontban mentem! Már ott gyanús volt a helyzet, hogy alig találtam egy darab parkolóhelyet a bolt előtt. Tudom, hogy Gábor már itt visszafordult volna, de hát én végül is ráérek, időm mint a tenger. Leparkoltam, bebattyogtam, de kb. közlekedni nem lehetett, nemhogy nézelődni vagy odaférni valamihez, amit szeretnél. Én ilyenkor mindig azt csinálom, hogy leparkolom valahova a kocsimat és inkább anélkül összeszedegetem ami kell a sorból, majd úgy megyek a következőbe. De ez ma még így is nehezített helyzet volt, tényleg fullon volt a bolt vásárlókkal. Kb. egy óra alatt azért sikerült összevadászni mindent. Holnap jönnek ugye vendégek, felnőttek és gyerekek vegyesen, nem is kevesen, így akartam üdítőket venni, meg még néhány hozzávalót, ami a kajához fog kelleni. Gábor pulled porkot csinál, amit szintén nagyon jól tud elkészíteni és amit amúgy már tökrég ettünk utoljára. A husi már be van pácolva és a lilakáposzta is megvan hozzá. Nekem a sajt volt a listámon, a gyerekeknek kisebb hamburgerzsemle, meg mirelit krumpli. Persze hoztam még pitének valót, meg kész tiramisut, mert azt nem vállalom be, hogy még azt is csinálok ma (plusz számolgattam és árban kb. ugyanannyira jöttek volna ki a házinak való hozzávalók, mint két doboz előre elkészített boltinak, amiről meg amúgy is tudom, hogy finom, úgyhogy ez most egyszerűbb volt így). Persze vettem még ezt-azt, mert kb. üres volt itthon a hűtő, a gyümölcsöket is mind megettük, meg már kirakták a polcokra a pralinés csokitojásokat...miért csinálják ezt velem?? Abból szintén kellett hoznom, nagyon szeretem... Aztán ma annyi lesz a dolgom, hogy megsütöm a pitét holnapra, ami valamilyen gyümölcsös verzió lesz, meg kicsit takarítok, felporszívózok. Szerencsére kajám van, tegnap rakott krumplit sütöttünk, így kajával mára nem kell bajlódnom. 

Egyébként még mindig beteg vagyok. Most a torkom már pár fokkal jobb, de persze megjött helyette a jó kis velőtrázó köhögés, amitől aludni se tudok (meg Gábor se). Felhívtam végül a héten a háziorvost, hogy ugyan, mégis bevehetnék-e valamit így 36 hetes terhesen a torkomra, de egyedül a Panadolt mondta, mást sajna nem. Szóval hiába hősködtem még a hét elején, hogy én majd meggyógyulok a negrótól meg a teától, ezt az elvemet szerdára feladtam és biza bevettem a gyógyszert. Amitől legalább aludni tudtam és éjjel se ébredtem arra, hogy nem merek nyelni, annyira fáj. A betegség miatt végül nem jutottam el a fogászatra és Ágihoz sem, így még mindig a kis gagyi tömés van a fogamban és a körmöm is hatalmas. Majd jövő héten pótlom mind a kettőt. Voltam viszont a kötelező orvosi vizsgálatokon és fodrászhoz is eljutottam (még hét elején, amikor azt hittem, hogy megúszom az egészet egy enyhe torokfájással). A hajamat végül nemcsak festettem, hanem vágattam is belőle, nem is keveset, de nem bánom. Kényelmes így és már megint nagyon el volt vékonyodva a vége, meg szokás szerint sehogy se állt. Meg eleve jó érzés volt kicsit kényeztetni magam, szerintem ennyi néha belefér. 

A kórházban és a vizsgálatokon minden rendben volt. Túl vagyok a teljes laboron, ami még mindig hibátlan. Én azt hittem, hogy tuti vérszegény leszek már, de nem vagyok az, úgyhogy nem írták fel a vasat sem. Az utlrahangon is oké volt minden, továbbra is mindene megvan a babának és már 2,7kg. Ja és befordult szépen lefelé, úgyhogy most császárral sem fenyeget jelenleg egyik orvos sem! A súlyom szerintem kicsit nagyon meglendült, de a védőnő és a nőgyógyász is azt mondta, hogy nyugodjak meg, még mindig a normál tartományon belül vagyok és nem híztam el. Remélem. Mert nekem maga a szám, amit mutat a mérleg, egy óriási számnak tűnik, plusz valóban úgy érzem magam ülve/fekve/járva, mint egy bálna. Még egészen a múlt hétig büszkén hordtam olyan trikókat, hosszú ujjú pólókat, amik megvoltak régebbről és nyúltak velem együtt szépen, kényelmesek voltak. Hát, szerintem a türéshatáruk ezeknek a ruháknak is eddig tartott, ugyanis egyszerre több is kilyukadt, elszakadt...hahaha, ezen nagyon nevettem, aztán majdnem sírtam, de Gábor megvigasztalt, hogy majd vesz nekem szép új ruhákat.

Nem is tudom mi történt még a héten, egy csomót vezettem, majdnem mindennap be kellett menni a városba. Vettünk a pelenkázó fölé egy szép lámpát, aminek hangulatvilágítása van, tehát lehet mellette éjjel pelenkázni és szoptatni, de nem veri ki az álmot a szeméből senkinek (ez inkább a babára és Gáborra vonatkozik, rám nem annyira, nekem úgyis mindegy lesz gondolom). A hivatalos ügyekkel is foglalkoztam a héten: befizettem minden elmaradt számlát, lezárattam a táppénzt, beküldtük a csed-igénylést. 

Meg szerintem még kismillió dolog történt, de most csak ennyi jut eszembe...

a héten ekkorára nőttem
(ez a kék felsőm is elszakadt azóta)

indulás a Lidlbe a kis cirkálómmal,
gyönyörű idő van, de kell a sapka, mert még 
mindig fáj a fülem és a torkom