Szombat reggel megbeszéltük, hogy felkelünk, megreggelizünk és elmegyünk a Jyskbe függönyt venni. Azóta nincs ugyanis függöny az ablakunkon, amióta beköltöztünk az új hálóba. A réginek ugyanis eltört a karnisa, meg ez egy derékszögű ablak, szóval nem egyszerű kitalálni, hogy mit vegyünk rá...arról nem is beszélve, hogy már tényleg 100-szor akartunk függönyt venni rá, de mindig annyi mindenre kell költeni, hogy csak na. És főként a lakásom azért elég sok pénzt elvisz (és fogalmam sincs, hogy mikor lesz már kész). A függöny viszont már nagyon kellene, meleg is van, besüt a nap és a szobában már hajnali 5-kor világos van.
Szóval felkeltünk, előtte-utána elláttuk a gyermeket, ettünk, kávéztunk, aztán útnak indultunk a bébivel együtt (a szülők még mindig szeparálva voltak, nem hagytuk itthon rájuk). Útközben a kocsiban összeszedtük fejben, hogy mit akarunk még venni, mert másnap kétnapos ünnep volt, Gábor ment dolgozni, nekem nem volt mit felvennem stb. Végül kitaláltuk, hogy előbb megoldjuk a nagybevásárlást és utána Jsyk. A Tescoban szerencsénk is volt, egész szellős volt a bolt a kétnapos zárvatartás ellenére és a pénztárnál is rögtön sorra kerültünk, sőt, amíg fizettem, Gábor elintézte a gyógyszertárat is. Lehel gyönyörűen viselte, nyugodtan elvolt a babakocsiban, mosolygott, csak a patikában tört el a mécses, de az is csak addig tartott, amíg meg nem látott újra engem. Utána gyorsan bedobáltunk mindent az autóba, beszálltunk, hazajöttünk. Tűzoltásnak ettünk egy péksütit, én megszoptattam a babát, Gábor ivott egy sört, aztán Lehel elaludt, én pedig nekiálltam főzni. Megfőztem, mostam, pakoltam, megebédeltünk. Ebéd után feltettünk egy kávét, majd miután kitöltöttem két csészébe és becsoszogtunk a hálóba, ledőltünk egy kicsit pihenni az ágyba, amíg a gyermek fel nem ébredt... Mire fekszünk az ágyban és Gábor "szívem, tudod mit nem vettünk??", mire én "na mit?", "találd ki!"-néz kérdően az ablak felé, "ohh basszus a függöny, amiért végülis elindultunk...!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése