Vác, belváros, kemencés buli, Szentendre, tesózás

  Nagyon eseménydús napokon vagyunk túl. Holnap viszont elutazunk Zengővárkonyba három napra (végül Siófok helyett megyünk ide, ezt majd elmesélem) és végre csak mi hárman leszünk és senki más. Mi hárman, meg a csend, a nyugalom és a békesség. Nagyon jó lesz végre kicsit távolabb menni itthonról és csak egymásra figyelni. Még nem tudjuk, hogy pontosan miket szeretnénk csinálni, de mivel egy erdőszéli kis házikót béreltünk ki a Mecsekben, így sanszos, hogy kirándulunk, pihenünk, babázunk és esténként jókat grillezünk majd.

Az elmúlt napokban én is jöttem-mentem, nálunk is sokan megfordultak és Gáborral együtt is csavarogtunk erre-arra. Csütörtökön Vácra mentünk le, mert az egyik barátnőm, aki Finnországban él már régóta a férjével, hazajött pár hétre és mivel tavaly amúgy is elmaradt a találka, most mindenképpen össze akartuk hozni. Nagyon jó volt újra látni egymást és dumcsizni, meg korzózni a városban, finom kézműves hamburgert is ettünk. Én nagyon szeretem Vácot, olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Hazafelé még megálltunk a kórháznál is és összefutottunk Diával, megmutattuk neki Lehelt :). Utána még szintén beugrottunk egy családhoz hazafelé jövet, ott is úgy várták Lehelt, mintha valami kis sztár lenne. 

Szombatra virradóra én alig aludtam valamit éjjel, mert Lehel szuperéhes és szupernyűgös volt egész éjjel, viszont reggel 7-től délelőtt 10-ig húzta a lóbőrt, így én is tudtam aludni egyben három órát. Utána felkerekedtünk és bekocsikáztunk a belvárosba, meglátogattuk Annát és Áron babát. Anna kölcsönadta a liliputi kendőjét, mert hiába pakolgatom szegény Lehelt a csatosba, egyszerűen nagy neki még mindig. A szövött kendő jobb lesz most, amíg ilyen kicsike, ma már egész ügyesen felkötöttem. Kora délután indultam onnan haza és a város helyett az autópályán volt kedvem hazajönni, jól esett kicsit száguldani és kiakasztani a sebességmérőt, amíg Lehel békésen aludt mellettem (viccelek, nem mentem olyan gyorsan). Itthon már nagy előkészületek voltak, vendégeket vártunk kora estére, Gábor öccse pizzatésztát gyúrt be és utána a kemencében sültek az isteni finom pizzák. Én itt már nem tudtam annyira aktívan részt venni, mert Lehelt altattam, ami eléggé elhúzódott, utána pedig, bár kiültem még hozzájuk, annyira fáradt voltam, hogy muszáj volt feljönnöm és lefeküdnöm aludni. Ja, előtte még összedobtunk közösen Gáborral egy sóletet. Gábor látott nemrég egy műsort, amiben mesélték, hogy régen az emberek elvitték a pékhez a tál sóletnek valót, hogy az tegye be a még meleg kemencébe, merthogy az úgy magától elkészül. Nos, mi is megpakoltuk a római tálunkat gerslivel, babbal, hagymával, tojással és csülökkel (ez nem a tradicionális recept) és betettük az egészet így, ahogy volt egy éjszakára a kemencébe, amiben korábban a pizza sült. Reggel vettük ki és nagyon finom és puha lett, igazából most ettünk először sóletet (de szerintem nem utoljára).

Másnap, vagyis vasárnap volt apák napja, így hajnalban, amikor Lehel felébredt és kicseréltem a pelusát, akkor kicseréltem a bodyt is rajta és ráadtam az apák napi rucit, amit erre az alkalomra csináltattam. Gábor pedig már arra kelt, hogy Lehel köszönti őt az első közös apák napja alkalmából. Utána gyorsan elkészültünk, mert ki kellett menni Budakalászra a vízóra miatt, mondjuk én ezt nem értem: hogyhogy vasárnap reggel jönnek vízórát cserélni? Rejtély. Ez megvolt hamar és utána elkanyarodtunk még Szentendrére kicsit csavarogni, ittunk egy finom kávét és ettünk egy kevésbé finom fagyit (a nutellás süti ízű fagyinak ugyanolyan íze volt, mint a gesztenyének, a citrom pedig túl savanyú volt, pedig én szeretem a savanyút). Mire hazaértünk, már itt volt a nagycsalád, de mivel Lehel elaludt, így okkal kivontuk magunkat mi is a banzájból és pihentünk egy nagyot a babával együtt. Később azonban berobbantak a gyerekek a szobánkba, úgyhogy kénytelenek voltunk focizni meg játszani velük. Este aztán kicsit volt időnk beszélgetni Gáborral kettesben, de hamar elaludtunk.

Ma pedig fogtam magam és átmentem dél körül nővéremhez, mivel már nyári szünet van, ő pedig szabit vett ki erre a hétre, hogy otthon legyen a gyerekekkel. Odafele menet megálltam még a maglódi Auchanban, mert pénzt is akartam felvenni, meg vinni a gyerekeknek csokit (múltkor nem értékelték a sütit). Vettem még pár apróságot és amikor mindent lehúztam az önkiszolgáló kasszánál és elpakoltam, akkor derült ki, hogy lefagyott a terminál, ahol fizetni akartam, így egy másik kasszánál újra kellett kezdenem az egészet, de Lehel szerencsére végigaludta az egészet. A nap aztán jól eltelt, megebédeltünk, megkávéztunk, felköszöntöttem az unokahúgomat névnapja alkalmából. Lehel nagyon keveset aludt egész nap, összesen kb. háromszor félórát, ezért nagyon nyűgös és sírós is volt, este is alig tudtam letenni. (Pedig amikor múltkor ott voltunk, aludt egyhuzamban majdnem három órát a kanapén.) 

 

az elmúlt napok legjobb élménye: Lehel alszik a vállamon