vasárnapi sofőr

  Ma úgy vezettem, mint egy vasárnapi sofőr! Szépen, lassan és komótosan. Ennek pedig az volt az oka, hogy ma először ültünk autóba kettesben, a fiammal. Én vezettem, Lehel pedig mellettem volt az első ülésen. Az igaz, hogy mire mindent összepakoltam, levittem és becuccoltam, addigra kb. ötvenszer le is izzadtam, meg amúgy is ideges voltam az első út miatt, de aztán minden nagyom simán ment.

Az út apropóját az adta, hogy jövő hét szombatra felajánlott nővérem egy ingyen koncertjegyet, viszont mivel fizikai jegyről volt szó, valahogy el kellett jutnia hozzám (mert külön megyünk majd és csak bent a koncerten fogunk találkozni). Szóval át kellett mennem érte, Gábor meg ma dolgozott. Először ódzkodtam egy kicsit, de aztán erőt vettem magamon, mert kedvem is volt kimozdulni, meg amúgy is szeretnék rutint szerezni abban, hogy furikázom a babát, mert akkor mehetünk kettesben bármerre, nem kell mindig Gáborra várni. 

Az éjszaka amúgy förtelmesen telt most, sokszor és nagyon éhesen kelt Lehel, háromóránként volt valami nyűgje, én nem sokat aludtam. Utoljára 3:50-kor kelt és fent voltunk egészen 6-ig. Fél 7 körül végre mélyen visszaaludt és én is kidőltem. 10 után eszméltem végül, méghozzá éktelen macskanyávogásra, mert a cicák már nagyon követelőztek az ajtóban. Kimentem, feltettem a kávét, adtam a cicáknak enni, bepakoltam a mosogatógépet, bedobtam a kedvenc anyatejes alvópólóimat egy gyors mosásra. Közben ébredt Lehel is, ölbe vettem, megkávéztam. A terv az lett volna, hogy reggel időben kelek és sütök egy túrós pitét, mert nővérem mára ebédre hívott át, ha már úgyis megyek a jegyért és nem akartam üres kézzel menni. Persze ebből végül nem lett semmi, a kávé után ugyanis kicsit hasaltattam a babát, én addig gyorsan felöltöztem és elkészültem, majd Lehel is friss és ropogós rucit húzott, összedobáltam mindent a táskákba (cumisüveget, könyvecskét, kisautót, plüss csillagot, textilpelust, pelenkázó neszeszert, cumit, váltó bodyt, váltó nacit, pihepuha takarót), aztán bedobtam a gyereket a hordozóba és már itt sem voltunk. Lent mindent be a kocsiba, hordozót bekötni, közben Lehel persze végig ordított, hol a pénztárcám, hol a telefonom, el kellett volna még mennem egyet pisilni, és alig ittam ma még, kellett volna egy pohár víz, a telefonom sincs rendesen feltöltve, nem baj, talán kibírja estig. Ahogy elindultunk, a baba elhallgatott és nézelődni kezdett (hol ki az ablakon, hol a másik irányba, rám). Kitaláltam, hogy megállok majd Isaszegen egy cukrászdánál és veszek valami sütit. Közben nővérem válaszolt a kérdésemre, hogy ott vannak-e náluk a gyerekek, írta, hogy igen, és akkor kicsit összezavarodtam, hogy süti vagy csoki legyen, de két helyen azért nem akartam megállni. Nővéremnek sütit akartam vinni, de a gyerekek csak a csokit szeretik. Végül nem volt kedvem a boltnál is leparkolni, bemenni és sorban állni a babával, inkább a cukiba szaladtam be (a gyerekek persze nem kértek, pedig háromfélét is vittem, nővérem párja sem, így végül tesóm elcsomagolt pár szeletet Gábornak, úgyhogy hazahoztam). A nap aztán nagyon jól telt, finomakat ettünk, dumcsiztunk, kávéztunk, Lehel végig cukiskodott, először fent volt egy órát és mindenkire mosolygott, majd evett és utána aludt vagy négy órát (amit itthon sose csinál). Fél 6-kor indultunk csak el haza, pedig úgy terveztem, hogy 4-kor már itthon leszünk, de hát elég jól éreztük magunkat mindketten. A hazafele út megint szuper volt, tettem be zenét, énekeltem, Lehel pedig végig engem nézett, nagyon édes volt! Itthon aztán megfürdettem és utána már semmihez nem volt energiája, csak a vállamon akart kicsit lenni, amíg el nem aludt. 

Jó élmény volt a kettesben autózás, most már bátrabban merek majd menni vele mindenfelé. A sok cucc mondjuk nem egyszerűsíti meg a dolgot, így is fullon volt mindkét vállam és kezem, pedig csak a babatáska, a hordozó meg egy tálca süti volt nálam. 

furikázunk, furikázunk

"anya szuperül vezet, ezt el ne áruljuk apának!"