Ma egész álló nap abban a hitben voltam, hogy szombat van. Ez az érzés folyton visszatért, az összes napszaknak szombat-hangulata volt. Akkor esett csak le többször is, hogy bizony péntek van, amikor kaptam néhány e-mailt különböző black friday akciókról. Amik közül az egyik aztán jól fel is bosszantott, ugyanis szerettem volna rendelni az oldalukról, de 4-5 órán keresztül folyamatosan újra kellett kezdenem a rendelésemet és állandóan kidobott a rendszer (lira.hu). Már-már ott tartottam, hogy nem ér annyit az a pár ezer forint spórolás, amikor végre délután 2 körül továbblépett a rendelés leadása oldalra, így végül sikerrel jártam. Aminek azért örülök, mert két olyan könyvet tudtam jó áron megrendelni karácsonyra, amiket amúgy is megvettem volna. Rendeltem még mást is, amiket amúgy is akartam, úgyhogy igazából jól jött az akciózás.
A mai nap amúgy meglehetősen gyorsan, de nagyon harmonikusan telt. Hagytam a reggelt és a délelőttöt szépen magában folydogálni, aztán máris délután lett. Délelőtt mostam egy csomót meg pakoltam a konyhát, kicsit takarítgattam a nappalit. Hihetetlen milyen kupit tudunk csinálni két nap alatt! Mindig jól felhúzom magam és azt hajtogatom mérgesen, miközben pakolok, hogy "ez egy lerakat". És itt most nem is a gyerekjátékokról beszélek, hanem nem is tudom, ilyen teljesen random dolgokról. Pl. a komód teteje fullon volt délelőtt, rajta: egy gyümölcsös tál (benne gyümölcsök), Gábor kis hátizsákja, egy új póló (még címkével), jbl hangszóró, egy halom papír (vegyesen a fontos és a szemétnek való), egy üres ajándékos tasak (az ajándékot már sikerült eltenni, a tasakot még nem), egy csomag papírzsebkendő, egy öngyújtó, egy csomag bontott illatgyertya, a gyerek gyógycipőjének az üres doboza, egy flakonos testápoló...meg még tudom is én mi. És hiába számolom fel, 2-3 nap múlva megint így néz ki, őrület! Szóval ezeket pakolgattam délelőtt, aztán mostam egyet, kettőt, hármat. Viszont végre tiszta lett a fürdőszobai és a konyhai szőnyeg is (de vajon meddig?). A szárítóról ma hajtogattam össze ezt a cuki elefántos és kutyát rucit, amiket már nem tettem vissza Lehel szekrényébe, mert kinőtte őket. Fájó szívvel mentek a kartondobozba, nagy kedvencek voltak.
 | |
Éééés ma viszont nem kellet főznöm! Ugyanis tegnap dupla kaját csináltam, mivel Gábor ma ment huszonnégyórázni, ilyenkor így szoktam (legalábbis múlt hét óta így csinálom). Tegnap reggel volt friss kenyér, házi padlizsánkrém és diós csiga, amikből ma is tudott vinni bőven, ebédre/vacsira (délután 4-kor) rántott sajt volt, azt megettük, este pedig csináltam töltött kaliforniai paprikát mára. Így ma Gábor azt tudta vinni és én is azt ettem (meg végül a gyerek is). Jó, hogy ilyenkor van egy-egy nap, hogy csak kiveszem a kaját a hűtőből és lehet is ebédelni. Lehelnek bébibolognai lett volna, de nem csúszott neki (üveges volt, nem csodálom), inkább az enyémből kért és nagyon jóízűen ette. Nemcsak a húst, hanem a házi céklasalátát is.
 |
Aztán szokás szerint ma is voltunk egy nagyot sétálni délután, amit Lehel békésen végigaludt. Sötétedés előtt jöttünk csak haza. Szeretem ezeket a hűs sétákat. Állítólag jövő héten még hidegebb lesz és talán havazni is fog, én nagyon örülnék neki! (Lehelnek pedig kell vennünk a hétvégén egy kesztyűt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése