Gábortól egy 10 alkalmas úszó/wellness bérletet kaptam a születésnapomra az Aquaworldbe. Mivel valószínűleg minden alkalomra vele vagy a nővéremmel fogok menni, így inkább csak 5 alkalmas.
Szóval ma elmentünk kora reggel egy jót pihenni a fürdőbe. Ez a bérlet reggel 7-től délelőtt 10-ig érvényes és elég sok mindent igénybe lehet venni vele. Van többféle medence (kinti, benti, forgó stb.), kétféle jacuzzi, úszómedence, sokféle szauna, sószoba, kétféle gőz, taposó medence, jégkamra és hát az is tök jó benne, hogy alig vannak ilyenkor, a hely igazi nyugalom szigete (régen dolgoztam itt, szóval a többi napszakban egyáltalán nem az). Nagyon jól éreztük magunkat. Viszont hajnalban keltünk, amiről azt hittük, hogy majd meg se kottyan nekünk, de Lehel ma KIVÉTELESEN még negyed 7-kor is aludt, pedig sosem szokott! Máskor már 5-6 körül ébresztőt fúj, de van, hogy akár fél 5-kor. Bezzeg ma... Na de a lényeg, hogy nagyon jó volt egy kis feltöltődés és tudtunk jókat beszélgetni. Meg hát nagyon hangulatos volt. Mondjuk elég sok mindent elárul a kettőnk közötti ellentétekről (amik vonzzák egymást!), hogy a kinti melegvizes medencében ücsörögve Gábor azt mondta, hogy bárcsak kisütne a nap, én meg épp arra vágytam volna, hogy essen a hó. Fél 10 körül már mindketten nagyon éhesek voltunk és kitaláltuk, hogy hazafelé bemegyünk a piacra és eszünk egy lángost. Merthogy keddenként már nyitva szokott lenni. Ahha, csak pont ma volt kiírva, hogy betegség miatt zárva. Úgyhogy vettünk némi zöldséget meg gyümölcsöt és hazajöttünk. Lehel épp akkor kelt, a nagymama szerint délelőtt két hosszú órát aludt (sose szokott annyit).
Aztán a nap további részét is wellness-szerűen képzeltük el: főzünk valami finomat, pihenünk, Lehellel fetrengünk az ágyban, délután sétálunk egy jót. És mára nem akartam semmi házimunkát, takarítást. Ehhez képest nehezebb volt megszülni, hogy mi legyen a mai ebéd, mint 7 hónapja a gyerekemet. Ráadásul Gábor a munkahelye miatt regisztrált a fb-ra, de őt ugye egyáltalán nem érdekli, ő nem jelölget és nem is fog senkit visszajelölni. Ehhez képest egész délután ott boomerkedett, jóformán fel se nézett a telefonból, már rászóltam. Én eltörtem egy csészét, amit fel kellett porszívózni, így persze nagytakarítás lett belőle. Lehel meg annyira utálta a délutáni sétát, hogy egész végig kitekeredett pózban, sátánhangokat utánozva adta tudtunkra, hogy a babakocsis séta számára nem egy wellness program. Szóval így végződött a nap.
Vagyis még nincs is vége, ójaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése