ünnepek előtti eseménytelen napok

  Akartam írni én is egy ilyen köszönőposztot a blogvember ötletelőinek ❤️ és mindenkinek, aki írt ❤️. Nemcsak azért, mert szinte mindenki írt egy ilyen köszönőposztot, hanem mert én személy szerint tényleg nagyon örültem annak a rengeteg posztnak, ami született és az is klassz, hogy kicsit én is visszarázódtam az írás világába. Ugyanakkor nekem is vannak lemaradásaim, mert annyi írás született, hogy én se bírtam naponta mind végigolvasni őket (habár szerettem volna). Én egyébként most úgy érzem, hogy újra kedvet kaptam a blogoláshoz, szóval ha nem is mindennap, de azért gyakran biztos írogatok majd.

Mert amúgy mindig lenne miről írni. Akkor is, ha csak apró-cseprő napi dolog, akkor is, ha egy komolyabb érzés vagy egy emlék felelevenítése... De nálam ma amúgy megint az apró-cseprő kis semmiségek a téma, mert egyszerűen ilyen napom van (és tegnap is ilyen volt). Szomorúan vettem tudomásul, hogy a gyönyörű havazást felváltotta az eső és tegnap konkrétan egész nap esett. Annyira, hogy még egy séta erejéig se dugtuk ki az orrunkat. Valamint, nem tudom, hogy tegnap milyen front/holdállás/akármi lehetett, de én egyszerűen alig bírtam ébren maradni és mint egy zombi, úgy közlekedtem egész nap a lakásban. Lehel pedig délelőtt 10-től majdnem délután 2-ig aludt! Már ránézegettünk tízpercenként, hogy minden rendben van-e vele, de édesen szuszogott, úgyhogy nem zavartuk. Aztán 5 körül megint elkapta a nyűgösség és egyszerűen elaludt a karjaimban evés közben, úgyhogy egy darabig így néztem a tévét, hogy rajtam aludt (kb. egy órát). Aztán Gábor bevitte az ágyába és azt hittük, hogy majd még felkel, de nem kelt. Illetve 9 körül felébredt, megevett egy nagy cumisüveg tejet, majd ismét mély álomba zuhant. Ja, nem is írtam, hogy kb. egy hete átköltözött hozzánk, a mi ágyunkba. Köztünk alszik már, persze nem így tesszük le alapból, de legkésőbb 11 körül nálunk landol. Én biztos voltam benne, hogy a gyerekünk nem fog velünk aludni majd a mi ágyunkban, egészen addig, amíg meg nem tapasztaltam, hogy ez az egyik legjobb érzés a világon ❤️. 

Ma meg egyébként olyan érzésem van, mintha teljes mértékben folytatódna a tegnap. Azt leszámítva, hogy a gyerek most alig aludt délelőtt, épp csak el tudtam menni fürdeni egy 20 percre és már amikor szálltam ki, hallottam, hogy sír. Pedig jó lett volna még egyedül egy kicsit, hogy tegyek-vegyek, de végülis nem baj, szeret ő mindent csinálni velem (csak nekem nehezebb). Szóval ma ilyen általánosságok vannak, hogy sütök-főzök (sütőtökkrém levest, padlizsánkrémet, friss kenyeret, valamint diós-és gesztenyés bejglit), mosok (és mosok és mosok), folytatom a karácsonyi dekorálást. Gábor dolgozni van egy lakásfelújításon, de délelőtt hívott egy jó hírrel, hogy esetleg jövő héten elmehetnénk a bécsi karácsonyi vásárba, van-e kedvem? Persze, hogy van! Aztán ezekkel ki is fújt a mai események listája. 

 

kis segédemre mindig számíthatok ❤️