hétfő, április 1

here comes the sun

  Most épp itt ülök a kényelmes kanapén és írom a kis blogomat egy illatos fürdő után. Gábor autós műsort néz a tévében, a picuri meg már édesen alszik lassan másfél órája. Hagyján, hogy ma már április van és ma ehhez egy gyönyörű, napos idő is passzolt, de még a húsvét is jól sikerült úgy, ahogy volt!

Szombaton reggel ért haza Gábor a munkából, megreggeliztünk együtt, majd átmentünk a Noé Állatotthonba, ahol nyílt napot tartottak. Lehetett kutyát sétáltatni és cicákat simogatni, de mi igazából a háztáji állatokra voltunk kíváncsiak. Nagyon jól éreztük magunkat, még épp a tömeg se érkezett meg, amikor odaértünk és babakocsival is kényelmesen tudtunk haladni. Lehel végigmosolyogta az egészet, nyújtogatta a kezét a bárányoknak és a kecskéknek, néha még sikongatott is örömében. A macskaland részre most nem mentünk be, de kívülről megnéztük, tök jól néz ki, én lennék ott cica. A kutyák is nagyon cukik voltak és szerencsére nem úgy jöttünk el, hogy a szívembe költözött volna valami kis árva. Mondjuk nem is időztem sokat a ketreceknél, szóval lehet volt benne némi tudatosság is. Az állatozástól úgy elfáradt Lehel, hogy aludt is egy nagyot, amikor hazaértünk, majd később ebédeltünk és elmentünk biciklizni, meg a játszótérre. Ezzel nagyjából el is ment a nap. 

hoztunk egy kis konzervadományt is

ennek a kecskének nagyon tetszett Lehel

mindeneim ❤️

Vasárnap délelőtt nekiálltam kókuszcsókot sütni, merthogy a pénteki bejglisütésből (ami totálisan szétrepedt, cserébe viszont nagyon finom lett) megmaradt 4 tojásfehérjém és most utánanéztem, hogy mit lehetne belőle készíteni. A kókuszcsók nagyon egyszerű volt: tojásfehérje, porcukor, kókuszreszelék. Én egyébként kicsit másra számítottam végeredményként (arra a cukrászdás kókuszcsókra), mert inkább csak habcsók lett belőle, de Gábornak annyira ízlett, hogy a végén már el kellett vennem előle. Lehel se nagyon volt ezzel másként, még a mama kezéből is kivette a sütit. Szóval örülök, hogy náluk nagy sikere volt. A napirend ezután a szokásos volt: Lehel aludt, ebédeltünk, aztán séta, játszó, majd haza, mert váratlanul tele lett a pelus, utána vissza a játszóra estig, fürdés, kidőlés és alvás másnap reggel 7-ig.

fenevadaink (ők is jöttek velünk sétálni)

egyedül a játszón

Ma pedig korán keltünk, mert nálunk még divatban van a locsolkodás. Gábor készült elmenni, én pedig magamat készítettem el, mert tudtam, hogy jönni fognak páran locsolkodni. Lehelt is elegánsba vágtam, szép fehér inget adtam rá, kb. mindenki azonnal elolvadt tőle (és pont így nem lett lefotózva, pedig ma készült vagy ötven kép). A fiúk aztán délelőtt leléptek és RENGETEG csokitojással és csokinyuszival értek haza. Szerintem ezt a csokimennyiséget fél évig biztos enni fogjuk. 11-re aztán megjött az egész család, de közben a legkisebb locsoló elaludt, úgyhogy most nélküle ebédeltünk. Utána a forgatókönyv dettó ugyanaz volt: séta és játszótér. Lehel kapott az unokatestvéreitől ajándékba egy nagy autót, úgyhogy egész nap ennek az autónak a bűvkörében volt, még a játszóra is vittük magunkkal. Én nem vagyok híve annak, hogy húsvétra is hozzon ajándékot a nyuszi, de hát nem tudok mit csinálni, ha egyszer másoktól kap (mondjuk ezt még úgyse érti). De itt a családban is a gyerekek egész halom ajándékot kaptak (nem tőlünk), meg a kislány is locsolt, hogy kapjon csokit és pénzt...na én itt elvesztettem a fonalat.
Nem is ez a lényeg, hanem hogy tök jó napunk volt ma is, az egész család kint volt a játszótéren. (Amúgy tök érdekes, hogy ma is és tegnap is egész nap szinte végig üres volt a játszó, csak mi voltunk kint.)
Ja és nagyon jókat ettünk a három nap alatt. Én egyáltalán semmit nem főztem, mert végig töltött káposztát ettünk, meg sonkát kaláccsal (kalácsot sem sütöttem végül), meg sütihalmokat, ma meg volt rakott karalábé, ami szerintem az egyik új kedvenc kajám lesz, annyira finom volt. Mondjuk most azt érzem, hogy a három nap alatt mindent visszahíztam, amit leadtam mondjuk az elmúlt egy hónapban. (De azért remélem neeeem.)

az új csodaautóval...

...de a focilabda is jöhet













 
házi képviselőfánk (amit meg kell tanulnom!)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése