blogvember 14

  Idén kicsit lassan hangolódom rá a karácsonyra. Persze várom, de máskor ilyentájt én már sokkal nagyobb lázban szoktam égni. Mondjuk pakolom el az őszi dekorációt és ha mást nem is, de elkezdem előszedni a nappaliba a fényeket, hogy az esték már jó hangulatosak legyenek. Ehhez most annyira még nem érzek erőt magamban. Mondjuk pont valamelyik nap elmentem itthon egy doboz mellett, amire rá volt írva, hogy "fényfüggöny" és akkor azért pár percre bezsongott a lelkem. Meg hazudnék, ha azt mondanám, hogy még nem került szóba, hogy idén mit fogok sütni. Egyébként szerintem ugyanazt, mint tavaly és előtte is: bejgliket és zserbót, meg talán az ünnep második felében egy szép, karácsonyi répatortát. Érdekes, hogy Gábor idén már többet beszélt a közelgő karácsonyról, mint én (egyébként ő is szereti ezt az ünnepet, csak visszafogottabb verzióban, mint én). Szóval ő már felhozta a következő dolgokat: hol lesz idén a fa, vegyünk majd új díszeket (ezt alig hittem el, szerintem mondtam is, hogy "ezt ismételd újra" és majdnem hangfelvételt is készítettem, hogy legyen bizonyítékom), illetve megkérdezte Lehelt, hogy mit hozzon a jézuska (nálunk jézuska van, mert mindketten így nőttünk fel, ebben szerencsére nincs eltérés). Illetve már szóba került az is, hogy ki mikor jön majd át, de nekem ettől instant rosszkedvem lett, úgyhogy már most trenírozni kezdem magam ezzel kapcsolatban. De főleg arra akarom magam felkészíteni, hogy ne legyenek elvárásaim. Olyan lesz a karácsony, amilyennek lennie kell, nem akarok semmin feszülni. A főzés-sütés-takarítás szentháromságot tavaly sikerült levetkőznöm, azon már tavaly se feszengtem. Idénre a feladat az, hogy ne ragaszkodjak véresen ahhoz, hogy hármasban legyünk, még akkor se, ha nekem ez a beprogramozott karácsony a fejemben. Bár ez nagyon nehéz, tavaly is eskü inkább visszasírtam a gyerekkori karácsonyokat a részeg szüleimmel, mintsem ez a nagycsaládi karácsonyozás, ami nálunk volt napokig. Nem könnyű, na. Egyébként benne van a pakliban, hogy lehet most ezért se vagyok olyan lelkes, mint régen. Nem tudom. Azért persze tök jó lesz, itt van a kisfiunk, neki csoda lesz a karácsony, a fa, a díszek, az ajándék, meg hogy körbeüljük az asztalt. Lehel folyton csak azt ismételgeti a jézuskás kérdésre, hogy "autó, autó", úgyhogy szerintem autót fog kapni :D Úgysincs még itthon elég belőle. Ami idén könnyebbség, hogy Gábor családjában nem ajándékozunk, csak a gyerekeknek. Ez szuper, mert nekem iszonyat nehéz volt folyton megszülni a három tesójának az ajándékötleteket, miközben mindenkinek megvan mindene. Marad a nővérem és a gyerekei, de nekik már körvonalazódik. Gábornak pedig már múltkor rendeltem egy Philip K. Dick könyvet és kitaláltam, hogy egy szép albumba elkészítem a 2024-es évünket, leírásokkal, emlékezetes dolgokkal, fotókkal, szerintem nagyon szép lesz. Meg valami apróságot még nézek majd neki, talán valami technikai dolgot, azokért úgyis rettenetesen odavan.  A lényeg, hogy kb. december 15-ig minden ajándékot szeretnék beszerezni és becsomagolni és utána már nem menni sehová, úgysem lesz sehol parkolóhely, ahogy tavaly se volt. Meg rendelgetni se akarok az utolsó héten és utána azon aggódni, hogy megérkezik-e legkésőbb 23-ra, agyrém. Ja, meg tavaly volt egy csomó fél órára beeső vendégünk, barátok, ismerősök, akikre nem számítottunk, és mind hoztak valamit, finom italokat, szaloncukrot, süteményt. Én viszont erre nem készültem és nem tudtunk semmit ajándékozni, úgyhogy szerintem most én is bekészítek pár üveg italt meg édességet, hogy viszonozni tudjuk, vagy esetleg mi is beeshetünk hozzájuk idén, csak úgy. Gábor egyébként megint dolgozni fog 24-én. Tavaly is rá esett és aztán ez az év is úgy jött ki (mert szökőév volt), hogy megint pont nem lesz itthon, de gondolom délután 2-kor megint hazaengedik majd, mint tavaly és az úgy végül is nem vészes. Na meg azt még elárulom, hogy a héten már meghallgattam kétszer Sia karácsonyi albumát, amit nagyon szeretek...úgyhogy mégis érlelődik bennem az ünnepi hangulat, nem?

Ti készülődtök már lélekben vagy akár komolyabban?