blogvember 20 -elmaradt

  Tegnap végül nem blogoltam, abszolút nem úgy alakult a nap. Amúgy furcsa kettősség volt a tegnapi napban, az egyik fele szuper volt, a másik fele meg inkább ne lett volna...

Reggel nagyon jó hangulatban keltünk, sütöttem háromszög szendvicseket, aztán kitaláltuk, hogy mivel egész délelőttre esőt írt, ezért menjünk el ajándékokat venni. A művelet aztán nagyon jól sikerült, Lehel végig elvolt a kocsiban és mindenkinek találtunk ajándékot. Ráadásul amit Lehelnek néztünk ki a múltkor, a városi autópályát autókkal és jelzőlámpákkal, most le volt akciózva és már csak egy darab volt belőle a polcon, úgyhogy mákunk volt. Benéztünk még másik üzletbe is, Gábor keresett volna valami olcsóbb munkás kabátot, de nem talált, én viszont nem akartam semmit venni, de találtam egy nagyon klassz lila mellényt, amit elhoztam, mert nagyon jól áll. Hazajöttünk, elkezdtem összerakni az ebédet, Lehel segített. Közben Gábor elment a kocsimért, mert kész lett. Egy kicsit drágább lett a kelleténél, mert valami stabilizátor pálcát ki kellett cserélni benne, meg az alján is volt valami karosszéria munka, ezeket megcsinálta a szerelő és úgy vitte vizsgázni. Nyilván annak is volt extra ára, hogy ő vitte el a vizsgára. Mindegy, a lényeg, hogy kész van, minden oké vele és megvan az érvényes forgalmi. Gábor aztán hazaért, Lehel már aludt, mi ebédeltünk, kávéztunk. 

Aztán valahogy elromlott a nap, nekem nagyon megfájdult a fejem, meg sehogy se éreztem jól magam. Gábort hívta az albérlőnk és összevesztek a telefonban egy szerelésen (hogy miért nem megy már Gábor megcsinálni és azért nem, mert egyszerűen még nem jött meg hozzá az alkatrész, a bérlő meg szerintem azt hiszi, hogy el akarjuk mismásolni), szóval aztán ezen szorongtam, Gábor is mérges lett. Kimentünk sétálni, mert végre esett korábban az eső és volt víz a tócsákban, de eszméletlen hideg lett, főleg a csontig hatoló szél miatt, a gyerek meg mint aki ebből mit sem érez, nem akarta abbahagyni soha az ugrálást a vízben, én meg már majdnem megfagytam. Szóval nagyon nehezen jöttünk csak haza, megbántam, hogy kimentünk ebben az ítéletidőben. Aztán az altatás is nehéz volt este, már egy órája bent voltam és még mindig dumált meg nevetett, azt hittem sosem alszik el. Amikor aztán végre elaludt és később bementünk mi is aludni, akkor meg forgolódtam és nem tudtam elaludni, játszottam a telefonon, de közben fájt a fejem, rossz volt a közérzetem. Szerencsére mára kialudtuk ezt a rosszkedvet és remélem ma megjön az alkatrész, habár ma meg Gábor egész nap dolgozik, nem tudom hogy lesz este ideje és energiája még bemenni a belvárosba és szerelni...albérlők empátiája nulla.