2 éves lett a kisfiam

 Hát ez is eljött, Lehel betöltötte a második életévét. Tény és való, hogy nagyon sok, rengeteg dolog történt az elmúlt két évben, de közben valahogy mégis olyan, mintha ez a kismanó csak tegnap született volna. Még mindig pontosan emlékszem az érzésekre, mondatokra, szagokra, orvosokra, fényekre...egyébként a piszkozatok között van a szüléstörténetem, szinte majdnem készen, de már nagyon rég nem nyitottam meg (kb. egy éve, vagy még több), szóval nem tudom, hogy valaha kész lesz-e. De nem is ez a lényeg. Az elmúlt két évben megküzdöttünk számtalan kihívással, korszakkal. A csecsemőnk egy izgő-mozgó, igazi rosszcsont lett, aki egész nap meg nem áll, szalad, játszik, dumál, nevet, mindenbe belekotnyeleskedik, estére pedig teljesen leszív engem fizikailag és agyilag egyaránt. De ezt nem panaszkodásnak szánom. Múltkor olvastam valahol egy idézetet, valami olyasmi volt, hogy egy kisgyerek első két éve lélegzetelállító. És tényleg így van. Az elmúlt két év engem is, minket is formált. Sok mindent máshogy gondolok, máshogy látok már, mint gyerek előtt vagy akár az első időszakban. Nekem nem volt könnyű az anyává válás és most sem állítom, hogy már túl vagyok a transzformálódáson, de már ezerszer jobb minden, mint kettő vagy akár egy éve. A férjemmel való kapcsolatunkban is voltak hullámvölgyek, de mindig sikeresen kijutottunk belőle, amiben iszonyú nagy hangsúlyt kap a kommunikáció, hogy tudunk és akarunk is beszélni egymással, ha valami valakinek nem jó. Egyébként Gábor nagyon-nagyon jó apa, öröm rájuk nézni, ahogy játszanak, fürdenek, fociznak, birkóznak egymással...Lehel imádja az apját, egyébként rettentően apás is, ha "választani kell", mindig apát választja először, őt viszi játszani, vele fürdik stb. Engem csak akkor választ, ha kettesben vagyok vele :D vagy ha éjszaka sír, akkor engem hív és rajtam alszik el. Nagyon-nagyon szeretjük ezt a kisfiút és még mindig végtelen hálát érzünk, hogy mi lehetünk a szülei. 

A nagy nap egyébként szombaton volt, aznap szűk körben ünnepeltünk. Előző este megsütöttem és kidekoráltam a tortát, utána pedig Gáborral felfújtunk kb. 30 lufit és szépet feldíszítettük a nappalit. Éjjel fél 1-re lettünk készen, aztán bedőltünk az ágyba. Másnap reggel Lehel 7-kor kelt, szokás szerint kiszaladt a hálóból és majd' elámult a sok lufitól, nagyon édes volt. Aztán egész nap azt csináltunk, amit szeretett volna. Hintáztunk, autóztunk, mesét néztünk, mesét olvastam (ja igen, ez még az én reszortom, a mesekönyveket csak nekem hozza, sosem apának), ebédre házi hamburger készült, mert az volt a kívánság. Aztán jött az ünnepi, munkagépes torta, aminek nagyon nagy sikere volt (inkább a külsejének, a belseje, lévén mentes torta volt, nem volt egy nagy ízélmény sajna). Tőlünk futóbiciklit és legót kapott, úgyhogy a nap hátralévő része ezekkel telt. 

Másnap jött a nagyobb család. Lasagne-t készítettem két nagy tepsivel, az epertortát pedig a nagyi sütötte. Ez a nap is jól sikerült, Lehel egész nap pörgött a vendégekkel, játszott az unokatesókkal, mutogatta a futóbiciklijét. Kapott egy csomó mindent, én viszont azóta se szelektáltam ki a játékait, se nem rotáltam őket. Mindegy, ezek még esztétikusan elférnek, aztán nemsokára úgyis kiszanálom egy részét (a babaruhák 80%-át már sikerült szépen bedobozolnom a tetőtérben, szóval haladok!, csak lassan). Kapott versenyautópályát, Nándi könyvet, Nándi memót, egy focilabdát, plüsst, gyurmát, meg valami geometriai építőt, amiből rakétát vagy sátrat lehet összeépíteni. Egyébként mindegyiknek örült és játszik is velük rendesen, egyedül azt a geometriai valamit tettük el, majd együtt megcsináljuk. Szóval ez a nap is nagyon jól sikerült, este nem kellett sokáig altatni, konkrétan fürdés után 10 perccel már egyenletesen szuszogott. 

Aztán ma és tegnap kettesben voltam vele és most valahogy nagyon jó mindkettőnknek ez a kis leengedés. Amúgy én is pörögtem múlt héten, voltam itt-ott, készültem stb, szóval nagyon élveztem most ezt a kétnapos nihilt. És amúgy a gyerek is iszonyú nyugis volt, nem volt semmi hiszti, még csak ellenkezés sem, ami egészen elképesztő az elmúlt egy hónaphoz képest. Nekem sikerült kipihennem magam és szerintem Lehel is élvezte, hogy újra a régi kis rutinunk van napirenden.

a feldíszített nappali

munkagépes torta

kicsikénkkel

ünneplés