Tegnap délelőtt ügyeimre hivatkozva kimenőm volt. Tényleg voltak fontos dolgok, amiket jó volt gyerek nélkül intézni, de amúgy is nagyon hiányzott már egy kis egyedüllét. Utoljára erre valamikor májusban nyílt alkalmam, ami nagyon régen volt. Persze voltam máskor is szabad, de mindig csak a férjemmel, amikor valami programra mentünk. Szóval teljesen egyedül, úgy, hogy csak a gondolataim és én...hát az nagyon régen volt. Elintéztem a dolgaimat (az egyetemi beiratkozáshoz kellett nyomtatni, fénymásolni, meg igazolványképet csináltatni). Aztán pedig beültem egy szendvicsre és egy nagy kávéra. Minden finom volt és jól esett az ücsörgés, de azt vettem észre, hogy igazából nem tudok kikapcsolni és kb. nincs mire gondolnom. Könyv éppen nem volt nálam, amit rögtön meg is bántam, bár aztán arra is gondoltam, hogy lehet úgyse tudtam volna az olvasásra koncentrálni. Valahogy nem voltam ott fejben. Meg nem tudom, egész végig éreztem egy ilyen sürgetés-féle érzést. Pedig senki nem sürgetett, még Gáborral is beszéltem telefonon és mondta, hogy ne siessek, élvezzem ki az időt, ők elvannak otthon. De ehhez képest se ment és se nem kapcsolt ki az agyam, se nem tudtam nyugodtan ülni és kiélvezni mindent. Később átsétáltam a könyvesboltba, ahol elnézelődtem majdnem egy órát. Pontosan nem is tudtam, hogy mit akarok venni, vagy hogy akarok-e egyáltalán venni valamit, úgyhogy egy idő után soknak éreztem a kínálatot. Mondjuk ha szabadjára válogathattam volna akárhány könyvet, tuti vettem volna egy tucatot. A Stephen King könyveket olyan gyönyörű kiadásban találtam meg, hogy nagyon nehezen tettem vissza a polcra. Tényleg majdnem elhoztam egyet, de az ára kicsit visszatartott (7.000,- ft volt egy darab). Majd ha már újra lesz fizetésem, kicsit könnyelműbben vásárolok majd magamnak. Végül két könyvet vettem. Választottam Gábornak egy sci-fit, mert úgyis jövő héten lesz a születésnapja (egyébként színházjegyet vettem még neki, idén valahogy nem igazán voltam kreatív). Illetve Lehelnek egy könyvet. A mesekönyveket is vagy fél órán át böngésztem, hatalmas volt a kínálat és pontosan nem is tudtam, hogy mit akarok. Csak annyit, hogy legyen szép színes, sok képpel és rövid szövegekkel, de a könyv maga ne legyen nagyon rövid. Végül találtam egy Bartos Erika könyvet, ami pont megfelelt ebből a szempontból és olyan történetek vannak benne Sün Somáról, amikről nincs mese, tehát nem láthattuk. Egyébként amióta meséket olvasok Lehelnek, gyakran találkozom olyan szövegekkel, amiken fennakad a szemem. És néha arra gondolok, hogy ezek szerint bárki írhat mesekönyvet? És ezeket úgy adják ki, hogy senki nem olvassa át előtte? Mert sokszor annyira magyartalan, hogy felolvasás közben szinte kitörik a nyelvem és még egyszer végig kell futtatnom rajta a szemem, hogy biztos ez van odaírva? A másik meg, amit már megtanultam, hogy online nem veszek mesekönyvet, előtte mindenképp bele akarok olvasni, mert többször is előfordult, hogy olyat rendeltem, ami aztán nem volt jó. Pl. karácsonyi mesekönyvet, ami gyönyörű lett volna, de teljesen máshogy érkezett benne az ajándék, mint ahogy mi a gyerekünknek mondjuk (szülők vs jézuska). Vagy olyan könyv, amiben a szülők mama és papa voltak. Ez sem baj persze, de mi nem mamázunk vagy papázunk, azok nálunk a nagyszülők. Vagy amikor a fogmosásos könyvben fegyverek vannak (?). Szóval ezek kárán már megtanultam, hogy mesekönyvet úgy veszek, ha először bele tudok olvasni. De visszakanyarodva a kis délelőttömre, a könyvesbolt után természetesen be is vásároltam hazafelé, amit most valahogy kihagytam volna. Nem volt kedvem hozzá, de hát muszáj volt.
Kíváncsi vagyok, hogy ha beindul az élet egy hét múlva, tudok-e majd a napokban kicsit időt szakítani magamra. A délutános hetemen szinte biztos, hogy nem, a délelőttösön talán. Ott elvileg lesz fél/egy órám munka után, amíg elhozom Lehelt a bölcsiből. Nagyon szeretném úgy alakítani, hogy kicsit legyen időm magamra, a gondolataimra, esetleg egy sétára vagy akár egy úszásra (a munkahelyemhez közel van egy uszoda). És persze ott lesznek az egyetemi szombatok, azokat már nagyon várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése